Interalia

Nemrég egy sajnos nagyon szokványos beszélgetés tanúja voltam. Társaság: felnőtt, levelező szakos egyetemisták.

Jómódú férfi: ő aztán beruházna egy jó kis prostitúciós bizniszbe, bordélyházat kellene csinálni itt meg ott, nemzetgazdaságilag is milyen hasznos volna...
Középosztálybeli nő: igen, igen, hiszen a dologra mindig van igény, nemzetgazdaságilag is hasznos volna, akkor meg igen, igen.
Én: mire is van igény? ne úgy fogjuk már fel a prostitúciót, mint valami választott szakmát, mert ez súlyos előítélet... A prostituáltak túlnyomó többsége nem választhat semmit, erőszak éri, meg kiskorú is.

Nem volt erről ott mód többet beszélgetni, de tényleg azon kellene elgondolkodni annak, aki egyébként szokott gondolkodni, hogy az egy mítosz, hogy a prostituáltaknak szabad választása van. Oké, vannak a gyakran hivatkozott főiskolások és egyetemisták, akik azt választják, hogy így jutnak pénzhez. De ez nem ugyanazt jelenti, mint a futtatott, felügyelt nők esetében: hogy minden fizető férfival kötelező. Ez sokkal súlyosabban személyiségromboló (és emberijog-ellenes). És az egészben ott van az erőszak. Nem szabad választás: kiskorúak, akár gyermekkorúak tömegei; az erőszak garantálja azt is, hogy nem lehet csak úgy abbahagyni... És ha ezt szakmaként kell elképzelnünk, akkor vajon mit mondana a jómódú / középosztálybeli férfi és nő, ha a gyereke állna elő azzal, hogy ezt választaná szakmájául? Öööö, akkor ez csak az elnyomottaknak, szegényeknek olyan szép szakma és "választás"? És hogy mindig volt, van rá igény... Come on. A bankrablásra is van igény. A nemi erőszakra is van igény. Sok mindenre van. Csakhogy a törvényhozók (akik ugye itt túlnyomó többségben férfiak) hogyan is gondolkodnak? A bankrablás persze hogy rossz, nekem is rossz, büntessük. A nemi erőszak persze hogy rossz nekem (a feleségemnek, nőrokonaimnak), büntessük. A prostitúció meg nem rossz nekem (sőt), a rokonaimat meg nem érinti, igény van rá, ne tegyünk semmi valódit ellene. (Sőt, esetleg büntessük az áldozatokat.)

De minderről sokkal felkészültebb és alaposabb gondolatokat olvashattok itt, Betlen Annától. No meg a szemet hunyó ellenérveket is.

A Társaság a Szabadságjogokért egy blogban interjúkat közöl olyan roma emberekkel, akiket súlyos jogsértések érnek: diszkrimináció a munkához jutásban, az állami intézkedések elégtelensége, rendőri brutalitás, igazságtalan büntetések...

Látkép Magyarországról. Egy esetet idelinkelek, főleg mert nők megalázásáról és bántalmazásáról is szól.

Szolgálunk és verünk: keresztelő könnygázzal

Kedves Olvasóink,

pár hónapos adásszünet után folytatjuk a híradást, hírkommentálást. Most újrakezdésképpen elgondolkodtam, mi is történt az elmúlt egy-két hónapban, amire felkaphatták a fejüket a gender-kérdésekre érzékenyek.

Arra biztosan, hogy Pintér Sándor belügyminiszter szépen, írásban kifejtette, hogy a gyermekprostituáltak maguk választják ezt a "munkát". Kíváncsi volnék, van-e más ember hasonló pozícióban az EU-ban, aki ilyet mondana / írna. Két cikk a témában: mindkettő Ónody-Molnár Dóra írása.

Aztán: hogy viták zajlanak a készülő új alkotmány körül. A cikk hosszabb, nyomtatott változatából is csak az derül ki, hogy a Fidesz és a KDNP kicsit egymásnak feszült, és az, hogy az abortusz szigorítására vagy tilalmára alapot adó passzus valószínűleg nem kerül az új alkotmányba – az nem, hogy az benne lesz-e, hogy házasságot csak férfi és nő köthet.

A napokban pedig a melegfelvonulás logikátlan betiltása majd a visszakozás a rendőrség részéről. Röviden: a felvonulás szervezői már tavaly ősszel leadtak egy útvonalat, amelyet a rendőrség hallgatólagosan elfogadott (a nem reagálás elfogadást jelent). Idén februárban bejelentették, hogy módosítanának az útvonalon, hogy a menet a Parlament közelében érjen véget. Mire a rendőrség küldött egy elutasító határozatot, amelyben részletesen kifejtik, hogy a menet aránytalanul akadályozná a forgalmat, és az Andrássy úton vonulni szerintük nem jó. Holott a menetek ott zajlanak hosszú évek óta. A szervezők a bírósághoz fordultak, mert mást nem tehettek, mire a rendőrség azt nyilatkozta, hogy a régi útvonallal semmi bajuk -- igaz, abban benne van az Andrássy út. A kapcsolódó dokumentumok a szervezők honlapján olvashatók: a cikk végén a tiltó határozat, itt pedig a Fővárosi Bírósághoz benyújtott kereset. A logikát nem nagyon érdemes keresni.

És akkor indul újra a hír- és kommentárfolyam, reméljük, jó híreket is találunk, ha kicsit odébb is.

Argentin újságírók egy csoportja szeretné, ha a nők elleni erőszakról szóló beszámolók nyelvezete nem lenne teli sztereotípiákkal és előítéletekkel.

A 16 akciónapot 1991 óta világszerte november 25. (a Nemzetközi Nap a Nők Elleni Erőszak Ellen) és december 10. (az Emberi Jogok Nemzetközi Napja) között rendezik meg civil szervezetek és magánszemélyek, hogy felkeltsék a nyilvánosság figyelmét, és tájékoztatást nyújtsanak a nők elleni erőszakról, kifejezzék szolidaritásukat az áldozatok iránt, és nyomást gyakoroljanak a politikusokra a nők elleni erőszak minden formájának megszüntetése érdekében.

Az idei 16 akciónap honlapja (szervezők, programok, olvasmányok)

Igen, ilyen sok feministaságot olvastam idén tavasszal. Kettőt bloggerek írtak, akiknek az írásait amúgy is naponta olvasom, kettőt pedig valahol találtam, mármint ajánlót róluk, és nosza mindet megrendeltem az Amazonról, hogy lássam, miket írnak abban a nagyvilágban, ami nem itt van.