Interalia

Nemrég egy sajnos nagyon szokványos beszélgetés tanúja voltam. Társaság: felnőtt, levelező szakos egyetemisták.

Jómódú férfi: ő aztán beruházna egy jó kis prostitúciós bizniszbe, bordélyházat kellene csinálni itt meg ott, nemzetgazdaságilag is milyen hasznos volna...
Középosztálybeli nő: igen, igen, hiszen a dologra mindig van igény, nemzetgazdaságilag is hasznos volna, akkor meg igen, igen.
Én: mire is van igény? ne úgy fogjuk már fel a prostitúciót, mint valami választott szakmát, mert ez súlyos előítélet... A prostituáltak túlnyomó többsége nem választhat semmit, erőszak éri, meg kiskorú is.

Nem volt erről ott mód többet beszélgetni, de tényleg azon kellene elgondolkodni annak, aki egyébként szokott gondolkodni, hogy az egy mítosz, hogy a prostituáltaknak szabad választása van. Oké, vannak a gyakran hivatkozott főiskolások és egyetemisták, akik azt választják, hogy így jutnak pénzhez. De ez nem ugyanazt jelenti, mint a futtatott, felügyelt nők esetében: hogy minden fizető férfival kötelező. Ez sokkal súlyosabban személyiségromboló (és emberijog-ellenes). És az egészben ott van az erőszak. Nem szabad választás: kiskorúak, akár gyermekkorúak tömegei; az erőszak garantálja azt is, hogy nem lehet csak úgy abbahagyni... És ha ezt szakmaként kell elképzelnünk, akkor vajon mit mondana a jómódú / középosztálybeli férfi és nő, ha a gyereke állna elő azzal, hogy ezt választaná szakmájául? Öööö, akkor ez csak az elnyomottaknak, szegényeknek olyan szép szakma és "választás"? És hogy mindig volt, van rá igény... Come on. A bankrablásra is van igény. A nemi erőszakra is van igény. Sok mindenre van. Csakhogy a törvényhozók (akik ugye itt túlnyomó többségben férfiak) hogyan is gondolkodnak? A bankrablás persze hogy rossz, nekem is rossz, büntessük. A nemi erőszak persze hogy rossz nekem (a feleségemnek, nőrokonaimnak), büntessük. A prostitúció meg nem rossz nekem (sőt), a rokonaimat meg nem érinti, igény van rá, ne tegyünk semmi valódit ellene. (Sőt, esetleg büntessük az áldozatokat.)

De minderről sokkal felkészültebb és alaposabb gondolatokat olvashattok itt, Betlen Annától. No meg a szemet hunyó ellenérveket is.

Press release by Háttér Support Society for LGBT People (Hungary):

Budapest, December 14, 2011 – After adopting a constitution that defines marriage as a union between a woman and a man, the Hungarian Parliament is currently debating a bill on family protection that would only consider households based on marriage or filiation as family. Hungarian LGBT NGOs and opposition parties strongly criticize the discriminatory approach of the bill that not only excludes same-sex registered partners, but also those heterosexual couples who do not wish to get married.

The bill submitted by three Christian Democratic MPs wishes to strengthen the institution of family “an institution that predates law and the state” and which “is based on moral grounds”. The preamble states that “being raised in families is more secure than any other forms of upbringing” and that “families fulfill their role if the stable and firm relationship of a mother and a father is consummated by taking responsibility for a child”. The bill would define family as a “relationship between natural persons in an economic and emotional community that is based on a marriage between a woman and a man, or lineal descent, or family-based guardianship.” According to the new Constitution the bill would become a cardinal law, that is, repealing it in the future would require two thirds of the votes in Parliament, which makes it as difficult to change as the Constitution itself.

The Hungarian LGBT Alliance – an umbrella organization bringing together LGBT groups – called for the rejection of the bill in its written opinion. They claim the bill has not been properly discussed: the Government circumvented the compulsory consultation with civil society by submitting the bill through individual MPs, rather than through the regular procedure. This highly objectionable method has been widely used by the current conservative government with controversial bills such as the heavily criticized new media law or the law on the electoral system.

At the center of the criticism of the Alliance is the notion of “family” which they claim is too restrictive, excludes a large number of really existing families, does not comply with the notion of family as prescribed by the European Court of Human Rights and the Hungarian Constitutional Court, and would create legal uncertainty as many other pieces of legislation include a broader definition of family or family member. The bill also runs in clear opposition to previous claims by the conservative government that they would not alter the registered partnership legislation adopted by the previous Parliament with a social-liberal majority.

The NGO critique was widely shared by the socialist and green opposition parties who rejected the outdated, exclusionary approach of the law which would “create a hierarchy between various forms of family”. Several amendments to the law were submitted that would broaden the definition of family, recognize the diversity of family forms, and prohibit discrimination among various types of families and between families based on biological or social ties. None of these amendments were supported by the relevant committees, and further amendments coming from the Christian Democrats that would prescribe that the same notion of family should be used in the whole Hungarian legal system and which would limit inheritance rights to children and parents and to spouses (excluding registered partners) was supported by the governing parties and the representative of the Government as well.

Amendments will be voted on by the plenary session of the Parliament on December 19, the final vote is scheduled for December 23. The new law would enter into force on January 1, 2012, just a few days after its adoption.

Tamás Dombos
Háttér Support Society for LGBT People

For further inquiries: E-mail to Tamas Dombos

"A TNT, a Szegedi Tudományegyetem Angol-Amerikai Intézetének Társadalmi Nemek Tudománya Kutatócsoportja 2010 őszén elhatározta, hogy rendszeresen megjelenő szakmai fórumot hoz létre a magyarországi, illetve az államhatáron túl bárhol élő magyar nők és feministák életét, mozgalmait, illetve az életüket megjelenítő kulturális, irodalmi, és média reprezentációkat kutatóknak."

Az első szám itt olvasható: TNTeF 2011/1.,

a frissen megjelent 2. szám pedig itt: TNTeF 2011/2.

A Guardian összeállított egy Top 100-listát sikeres, ismert aktivista, író, tudós és más szakmákban dolgozó nőkről: jó látni őket.

A területek szerinti bontás:
Aktivisták; Művészet, film, zene és divat; Üzleti, szakszervezeti vezetők; Jog; Politika; Tudomány, orvostudomány; Sport, hegymászás; Technika; Televízió; Írás, tudományos élet.

A Társaság a Szabadságjogokért egy blogban interjúkat közöl olyan roma emberekkel, akiket súlyos jogsértések érnek: diszkrimináció a munkához jutásban, az állami intézkedések elégtelensége, rendőri brutalitás, igazságtalan büntetések...

Látkép Magyarországról. Egy esetet idelinkelek, főleg mert nők megalázásáról és bántalmazásáról is szól.

Szolgálunk és verünk: keresztelő könnygázzal

A Zártkörű lányok (Tilos Rádió) mai adása a női zeneszerzők hiányáról és a nők szerepéről szól a zenetörténetben. Vendégek: Kristófy Mária és Novotny Anna.

www.tilos.hu, 17 és 18.30 között.

Kedves Olvasóink,

pár hónapos adásszünet után folytatjuk a híradást, hírkommentálást. Most újrakezdésképpen elgondolkodtam, mi is történt az elmúlt egy-két hónapban, amire felkaphatták a fejüket a gender-kérdésekre érzékenyek.

Arra biztosan, hogy Pintér Sándor belügyminiszter szépen, írásban kifejtette, hogy a gyermekprostituáltak maguk választják ezt a "munkát". Kíváncsi volnék, van-e más ember hasonló pozícióban az EU-ban, aki ilyet mondana / írna. Két cikk a témában: mindkettő Ónody-Molnár Dóra írása.

Aztán: hogy viták zajlanak a készülő új alkotmány körül. A cikk hosszabb, nyomtatott változatából is csak az derül ki, hogy a Fidesz és a KDNP kicsit egymásnak feszült, és az, hogy az abortusz szigorítására vagy tilalmára alapot adó passzus valószínűleg nem kerül az új alkotmányba – az nem, hogy az benne lesz-e, hogy házasságot csak férfi és nő köthet.

A napokban pedig a melegfelvonulás logikátlan betiltása majd a visszakozás a rendőrség részéről. Röviden: a felvonulás szervezői már tavaly ősszel leadtak egy útvonalat, amelyet a rendőrség hallgatólagosan elfogadott (a nem reagálás elfogadást jelent). Idén februárban bejelentették, hogy módosítanának az útvonalon, hogy a menet a Parlament közelében érjen véget. Mire a rendőrség küldött egy elutasító határozatot, amelyben részletesen kifejtik, hogy a menet aránytalanul akadályozná a forgalmat, és az Andrássy úton vonulni szerintük nem jó. Holott a menetek ott zajlanak hosszú évek óta. A szervezők a bírósághoz fordultak, mert mást nem tehettek, mire a rendőrség azt nyilatkozta, hogy a régi útvonallal semmi bajuk -- igaz, abban benne van az Andrássy út. A kapcsolódó dokumentumok a szervezők honlapján olvashatók: a cikk végén a tiltó határozat, itt pedig a Fővárosi Bírósághoz benyújtott kereset. A logikát nem nagyon érdemes keresni.

És akkor indul újra a hír- és kommentárfolyam, reméljük, jó híreket is találunk, ha kicsit odébb is.

Szerdán Vaugh Walker kaliforniai szövetségi bíró azt az ítéletet hozta, hogy a “Proposition 8”, vagyis az a kaliforniai népszavazási kezdeményezés, amely megtagadta a házasodás jogát az államban az azonos nemű pároktól, alkotmányellenes. A 136 oldalas döntés szövegének fontos része:

A Proposition 8 bármiféle rációt nélkülöző alapon deklarálja, hogy a melegek és a leszbikusok nem házasodhatnak.
A döntés ellen fellebbeznek, tehát az ügy még nem zárult le.

Kommentár-körkép, szemelvények:

Pandagon:

(Ez inkább általában a házasságról szól.)

A bíró döntésének sok részlete élvezetes olvasmány, de a legérdekesebb rész az, amikor Walker hangsúlyozza, hogy a házasság máris nagyon sokat változott – hogy azok a merev nemi szerepek, amelyekkel a házasság korlátozását indokolták a múltban, már nem élnek. Tudjuk, miről van szó: a férfiak már nem tulajdonosai a feleségüknek, mivel nem kell meghatározni, kinek a hibájából következik be a válás, ez az aktus is független a nemektől, a nők dolgozhatnak, a férfiak gyerekeket gondozhatnak, a nők jogi korlátozása a házasságban általában megszűnt. Mivel a házasfeleket a jog már nem különbözteti meg, nincs racionális oka, hogy különböző neműek legyenek.

Persze az elméletben egyenlő hetero házasság nem jelent valóban egyenlőségen alapuló kapcsolatot. Az igaz, hogy a házasság ma sokkal kevésbé elnyomó intézmény, mint régebben, de nézzünk szembe a tényekkel: a legtöbb edényt ezekben a háztartásokban nők mossák el. Az amerikai feleségek 90%-a enged a társadalmi nyomásnak és a férfiak egójának, és felveszi a férje nevét, és még több esetben viselik a gyerekek a férfi családnevét, mintha ők szülték volna őket.

*****

Mombian:

Idézet a bíró döntésének indokolásából:

“Semmi nem támasztja alá, hogy Kaliforniának érdekében áll az ellenkező nemű szülőket preferálni az azonos nemű szülőkkel szemben. Sőt, arra van bizonyíték, hogy a szülők neme irreleváns a gyermek fejlődése szempontjából. Ráadásul a Proposition 8-nak semmi köze a gyerekekhez, mivel egyszerűen tiltja az azonos nemű párok házasságát. Az azonos nemű pároknak lehet gyermekük, vagy örökbefogadhatnak. Ha ezt teszik, a kaliforniai törvények szerint azonos elbánásban részesülnek az ellenkező nemű szülőkkel.

A Proposition 8 bármiféle rációt nélkülöző alapon deklarálja, hogy a melegek és a leszbikusok nem házasodhatnak, és hogy az ellenkező nemű párok magasabb rendűek, mint az azonos nemű párok. Mivel Kalifornia államnak nem érdeke a melegek és leszbikusok elleni diszkrimináció, és mivel a Proposition 8 megakadályozza, hogy az állam teljesítse alkotmányos kötelezettségét, a házasság egyenlőségét, a bíróság kimondja, hogy a Proposition 8 alkotmányellenes.”

*****

New York Times:

A döntés túlmutat önmagán. Friss hangú és okosan megindokolt elutasítása az irracionális diszkrimináció minden formájának; egy sor úttörő döntés örököse, amelyek engedélyezték a rasszok közötti házasságot és dekriminalizálták az azonos nemű felnőttek közötti, beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolatot.

Az ügyben lesz fellebbezés, és valószínűleg a Legfelsőbb Bíróságig jut. Walker bíró véleménye erős jogi alapot jelent, amelyet nem könnyen támadhat meg egyik fellebbviteli bíróság sem.

Az ügyet két meleg pár indította el, azzal, hogy a Proposition 8, amelyet 2008-ban a szavazók 52%-a támogatott, hátrányosan megkülönbözteti őket, mivel tiltja az azonos neműek házasságát. A bíró elvetette azt az ideát, hogy a diszkrimináció megengedhető, ha a szavazók többsége egyetért vele; azt modta, hogy a népszavazás eredménye “irreleváns”, és egy 1943-as ügyet idézett, amely szerint “alapvető jogokról nem dönthet népszavazás”.

A Proposition 8-at támogatók tanúi a meghallgatások során nem tudtak előállni semmivel, ami azt bizonyítaná, hogy az azonos neműek házassága ártalmas a társadalomra vagy a házasság intézményére nézve.

Az azonos nemű párok éppen úgy képesek a sikeres házasságra és a gyermeknevelésre, mint a különböző nemű párok, mondta ki a bíró. Bár a gyermekvállalás nem szükségszerűen célja a házasságnak, az azonos nemű párok gyermekei számára előnyt jelent a házasság adta stabilitás, és előnyt jelent az állam és a társadalom számára is. Az élettársi kapcsolat kategóriája másodrendű státust jelent. Az ezzel járó diszkrimináció ártalmas a melegek és a leszbikusok számára. Ezek a ténymegállapítások nagyon fontosak lesznek majd az elkövetkező években, a fellebbviteli bíróságok eljárása során.

A bíró érvelésének egyik legerősebb része az, hogy a házasság hagyományos felfogásai már nem igazolhatják a megkülönböztetést, hiszen a nemi szerepek drámaian megváltoztak az ellenkező neműek házasságában az elmúlt évtizedekben. A házasság ma egyenlő emberek köteléke, és nincs ok ezt az egyenlőséget csak a heteroszexuális párok számára fenntartani. Az azonos nemű párok kizárása a házasság intézményéből “egy olyan kor termékeként él tovább, amelyben úgy látták, hogy a nemekre különböző szerep hárul a társadalomban és a házasságban,” írja. “Ez az idő elmúlt.”

A diszkrimináció indokolásához azt kellene bizonyítani, hogy az államnak érdeke az azonos neműek házasságának tiltása. De a per során senki nem állt elő ilyen racionális indokkal. A Proposition 8 igazi oka, írja, az a morális nézet, amely szerint “valami baj van az azonos nemű párokkal”, de ez nem megfelelő indok.

“A morális egyet nem értés önmagában” írja, és szavai történelmi jelentőséget nyerhetnek a jövőben, “nem elegendő ok arra, hogy megtagadják a melegek és a leszbikusok jogait.”

A pert indító párt többen kritizálták az azonos neműek házasságát támogatók közül, azt mondván, hogy túl hamar fordultak a szövetségi bíróságokhoz. Az igaz, hogy nincs rá garancia, hogy a jelenlegi Legfelsőbb Bíróság fenntartja Walker bíró ítéletét. De a bírói vélemény időnként a közvélemény formálója lehet.

Ahogyan az előző évtizedekben a rasszista diszkrimináció esetében történt, eljött az ideje, hogy a szövetségi bíróságok garantálják a teljes jogi egyenlőséget a melegek és leszbikusok számára.

Körülbelül másfél éve kezdtek megjelenni olyan cikkek (pl. Magyar Nemzet, 2009. febr. 16.), amelyek egy veszedelmes új ideológia terjedéséről számolnak be. Ez az „úgynevezett gender ideológia” az ezzel riogatók szerint azt fogja eredményezni, hogy összemosódnak a nemi határok, mindenki szabadon választhatja meg a nemét (akkor mit is választhat, ha összemosódtak?), és a végén mindenki identitászavaros és/vagy homoszexuális lesz, és kihal az emberiség, mármint Európában és Észak-Amerikában. Elkezdődött a morális pánikkeltés ezzel kapcsolatban, és ez most eljutott az oktatás-irányítás legfelsőbb szintjére is, úgyhogy talán megér egy gondolatkísérletet annak elképzelése, hogy vajon milyen gyermek-, illetve felnőtt-képe lehet az oktatási szektor vezetésének.

Először csak néhány alapfogalmat tisztáznék röviden:

Gender: Nem ideológia, hanem a társadalmi jelenségek elemzésében használatos kategória, melynek segítségével megvizsgálhatjuk, hogy egy adott társadalmi-kulturális-földrajzi-temporális meghatározottságban bizonyos jelenségek milyen hatással vannak a nőkre és férfiakra.

Gender mainstreaming: Európai uniós közpolitikai irányelv, amelynek nem a „nemek összemosása” (bármit is jelentsen ez) a célja, hanem annak vizsgálata és jobb megértése, hogy egyes közpolitikák milyen – adott esetben eltérő – hatással lehetnek nők és férfiak helyzetére, illetve ennek figyelembevétele a további közpolitikák megalkotásánál.

Nemi sztereotípiák: Általánosított, a teljes női és férfi populációra kivetített, vélt vagy valós tulajdonságok, amelyek látszólag igazolják a nemek közötti társadalmi egyenlőtlenségek létjogosultságát, és segítenek fenntartani ezeket.

Nemi szerepek: Nőknek illetve férfiaknak, többnyire sztereotípiák alapján tulajdonított, szerepek, amelyek előírják, hogy a férfiaknak és a nőknek egy adott társadalomban milyennek kell lenni, hogyan kell viselkedni, mit lehet és nem lehet csinálni. Nem összekeverendő (sokan összekeverik!) a szexuális irányultsággal, tehát hogy valaki milyen nemű személyekhez vonzódik érzelmileg-szexuálisan.

Az új oktatásirányítás most megváltoztatta az előző kormány által 2009-ben elfogadott óvodai nevelés alapelveinek azt a fél mondatát, hogy az óvodai nevelés „tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erősítését, elősegíti a nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos előítéletek lebontását.” Ehelyett az új alapelvekben az óvoda „nem ad helyet az előítéletek kibontakozásának sem társadalmi, sem nemi, sem egyéb értelemben.” (sic!) Hoffmann Rózsa szerint e változtatás azért szükséges, mert a korábbi fél mondattal „az úgynevezett gender-ideológia alapjait vetették volna meg (sic!), mely az egyenlőség jegyében értelmetlennek tartja a nemek megkülönböztetését (sic!)”, és azt sugallták volna, „hogy a nemi meghatározottság tudatosítása hiba lenne az óvodai nevelésben”, ami viszont „vitatható irányba befolyásolhatta volna a gyermekek erkölcsi, szellemi fejlődését (sic!).” Nyelvileg is lehetne elemezni ezt a változtatást, hogy a „nem ad helyet” mennyiben más, mint a „tudatosan kerüli”, vagy hogy vajon mit jelent az, hogy „sem társadalmi, sem nemi, sem egyéb értelemben” stb., de most maradjunk az oktatáspolitikánál, és koncentráljunk az indoklásra, hátha abból jobban érthető, mi is a lényege a változtatásnak.

Tehát tételezzük fel, hogy ez nem egy megalapozatlan, tudatlan, átgondolatlan ideológiai döntés volt, hanem van az új oktatásirányításnak egy koherens értékeken alapuló oktatáspolitikai elképzelése, aminek ez a változtatás része. Akkor hogy is nézne ki ez az oktatáspolitikai irányvonal, és milyen gyerekek, milyen állampolgárok felnevelése lenne a célja és víziója?

Ha jól értem, fontos a világosan definiált és élesen elkülönülő nemi szerepek átadása a gyerekeknek, ezek összemosódásának elkerülése. Tehát például a fára mászás, a motorozás, a főzőcskézés vagy a babázás nemi szerep, nem egyszerűen játék. És ha bármelyiket mindkét nemhez tartozó gyerekek csinálják, az az egyik nem erkölcsi és szellemi fejlődése számára hasznos, a másikéra káros, sőt, hosszú távon a különböző nemű gyerekek megkülönböztethetetlenségéhez, szoknyás kisfiúkhoz és nadrágos kislányokhoz vezet. Nadrágos kislányokhoz?!? Ajjaj, akkor már el is kezdődött…! Márpedig ha nem tudják majd ezek a gyerekek, hogy melyik nemhez tartoznak, hogyan fogják felnőtt korukban ellátni a nemzet fenntartásához szükséges, világosan definiált és élesen elkülönülő produktív funkcióikat? Hogyan fognak erkölcsileg és szellemileg helytállni? Arról nem is beszélve, hogyha nem fogják tudni, hogy fiúk-e vagy lányok, akkor bizonyára azt sem fogják tudni, hogy heteroszexuálisak-e vagy homoszexuálisak, és akkor hogyan fognak reprodukálódni? Márpedig ilyen zűrzavar nem engedhető meg, mikor fogy a nemzet és bedől a nyugdíjrendszer! Ha viszont jól megtanulják a világosan definiált és élesen elkülönülő nemi szerepeket, akkor hiba nem lehet, a babázó-főzőcskéző hajlamú kisfiúkat és fáramászó-motorozó hajlamú kislányokat is rá lehet nevelni, hogy a továbbiakban a tőlük elvárt játékokat játsszák. Felnőtt korukban ezek a gyerekek tudni fogják, mi a dolguk, hol a helyük, a lányok szülni fognak és főzni, a fiúk pedig... hát öööö... erdészek lesznek vagy motorversenyzők. A nők majd nem dolgoznak, hanem GYES-en lesznek folyamatosan, amíg tart a reproduktivitásuk, a férfiak pedig dolgoznak és eltartják majd nagy családjukat, de a gyerekeikkel természetesen nem fognak kapcsolatba kerülni, mert a fiúk nem babáznak. Mindenki tudni fogja, hogy a nemek között nincs se egyenlőség, se esélyegyenlőség, és ez így van rendjén, elvégre mindig is így volt. Néhány generációval később már senki nem fog emlékezni, milyen volt az, amikor a nők (ha nem is túl nagy számban) részt vettek a közéletben, a politikában, dolgozni jártak és szabadidejükben pl. hegyet másztak vagy bicikliztek. (A stratégia nemzetgazdasági vetületeibe már bele sem merek gondolni...)

És ha valóban komolyan vesszük ezt a képzetet, hogy a változtatás esetleg egy átfogó oktatáspolitikai koncepció része, akkor számolnunk kell a lehetőséggel, hogy további lépésekre is sor kerül, pl. az óvodások nemek szerinti elkülönítése és a lányok kizárólagosan óvónéni, a fiúk pedig óvóbácsi általi nevelése, az óvodai helyiségek kettéosztása fiú- és lány- részekre, a nemeknek megfelelő játékok vásárlására fordított összegek ellenőrzése aszerint, hogy arányos-e a beszerzés értéke az adott csoportba járó fiúk és lányok arányával. A homokozást úgy ahogy van, el fogják törölni, a papás-mamás játék betiltása még hatástanulmányokat igényel, mivel egyfelől fejleszti a helyes nemi szerepek elsajátítását, másfelől viszont köztudott, hogy túl korai szexuális érdeklődést válthat ki a gyerekekből, ami erkölcsi fejlődésük szempontjából problematikus.

De bármi is történjék, Hoffmann Rózsa mindenképpen sajnálhatja majd, hogy őt nem így nevelték, akkor most nem kéne államtitkárkodnia, hanem főzhetne-moshatna-gyereket nevelhetne-férjét szolgálhatná egész nap minden nap. Mert egy nőnek ez a dolga.

Ennek a szónak a jelentésével számos hazánkfia nincs tisztában. Ami történt: a kormány tavaly novemberben elfogadta az óvodai nevelés alapprogramjának módosítását, amely tartalmazta azt a kitételt, hogy az óvodának nem kellene erősítenie az elavult nemi sztereotípiákat. Az olyanokat, mint hogy a kislányok dolga a szépítkezés és a háztartási munka, a fiúk pedig harcolnak és irányítanak, sütni-főzni és babázni nem szerethetnek. Hogy ahhoz milyen agy kell, hogy ebből megszülessen az az elmélet, amely szerint a kormány meg akarta volna tiltani a nemek megkülönböztetését, meg hogy senki sem lehet többé heteroszexuális, és hogy ezt le is írják, és lapok kinyomtassák, az számomra felfoghatatlan. De hát ez van, itt ez történt. Pl. itt van ez a gyöngyszem. Nehéz elhinni, tényleg, de itt tartunk.

A Népszabadság cikke szerint az történt, hogy a sztereotípia szót sokan szerepnek értelmezték. Ez esetben tényleg nagy feladat áll az oktatási tárca előtt, mert nálunk a többdiplomás olvasók is súlyos szövegértelmezési gondokkal küzdenek, de hát ez nem a nemek kérdéskörébe tartozik.

A következő bejegyzésben egy hosszabb magyarázó okfejtést teszünk közzé egy oktatással foglalkozó genderkutatótól.