Az egyenlőség terjed
A Mombian blog röviden bemutat három párt, akik nemsokára összeházasodhatnak, és gyerekeik is vannak.
Még több híradás itt.
Címkék: LMBT, LMBT szülők, Nira
Főoldal |
Alapítvány |
Mi ez? |
Kapcsolat |
Linkajánló |
Címkék: LMBT, LMBT szülők, Nira
Katonáné szerint sem a gyermekek örökbefogadásáról szóló európai egyezmény, sem a gyerekek érdekeit elsőd legesnek tekintő gyerekjogi egyezmény nem támasztja alá a homoszexuális párok jogát a gyermekek örökbefogadására. „Az ET legutóbbi, 2008-ban elfogadott, örökbefogadásról szóló egyezménye értelmében a hagyományos házaspárokon és az egyedülálló személyeken kívül legfeljebb a különböző nemű élettársak fogadhatnak örökbe."
Címkék: LMBT, LMBT szülők, Nira
A módosító javaslatokat az alkotmányügyi bizottság egy 337 pontból álló ajánlásba rendezte, így azokról egyetlen gombnyomással lehetett dönteni. Az SZDSZ frakciója azonban külön szavazást kért az ajánlás néhány pontjáról, amelyek megvonták a bejegyzett élettársi kapcsolatban élők örökbefogadási jogát. A módosítókat 328 képviselő támogatta, 20-an szavaztak ellene (az SZDSZ képviselői mellett az MDF-es Dávid Ibolya, Herényi Károly és Karsai Péter), hatan tartózkodtak.A legszebb az indoklás: "Az indoklás szerint azért csorbulnak az eredeti tervhez képest az élettársak jogai, hogy a polgári törvénykönyv összhangban legyen a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló, időközben elfogadott törvénnyel."
Címkék: Bejegyzett élettársi kapcsolat, Homofóbia, LMBT, LMBT szülők, Nira
Címkék: LMBT, LMBT szülők, Nira
Címkék: LMBT
Az ILGA-Europe összeállított egy melegjogi Európa-térképet.
Címkék: Emberi jog, LMBT
Címkék: Emberi jog, Felvonulás, LMBT, Nira
Címkék: LMBT, program, szubkultúra
Címkék: Bejegyzett élettársi kapcsolat, Inter Alia, LMBT
Címkék: Kállai Ákos, LMBT, Magyar LMBT Szövetség, Sándor Bea
Címkék: Emberi jog, Inter Alia, LMBT
Címkék: diszkrimináció, Gender, Gyarfjud, LMBT, Szimplakert
A bizottsági ülés után kérdésre válaszolva Laborcné Balogh Éva bevallotta, semmilyen leírt, megismerhető nemzetközi kutatási eredménnyel nem rendelkezik a minisztérium arra vonatkozóan, hogy az azonos nemű párok jellemzően ne lakóhelyükön jegyeztetnék be élettársi kapcsolatukat, amint arra a bizottság előtt hivatkozott, csupán annyi történt, hogy körbetelefonáltak néhány külképviseletet, de összesített írásos nyoma ennek a tájékozódásnak sincs. Nem kevésbé tűnik rejtélyesnek az írországi bejegyzett élettársi kapcsolatok statisztikája sem, tekintve, hogy Írországban bejegyzett élettársi kapcsolat egyáltalán nincsen.
A bizottsági ülésen elhangzottak szó szerinti leirata a pride.hu-n olvasható.Címkék: Bejegyzett élettársi kapcsolat, Kállai Ákos, LMBT
Címkék: Bejegyzett élettársi kapcsolat, Kállai Ákos, LMBT, Virág Tamás
Az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a Parlament főemelet 61. számú tanácstermében 2009. március 9-én 12 órai kezdettel újra tárgyalja az azonos neműek élettársi kapcsolatának törvényjavaslatát.
Meghívást kaptunk a bizottsági ülésre, s az ülés után a Parlamentben várjuk a sajtó képviselőit.
Az első, amit még a szüleimtől tanultam, hogy minden embert fogadjak el olyannak, amilyen, függetlenül a bőrszínétől, a vallásától, a testi fogyatékosságától és természetesen a nemi identitásától.
Én, mint több gyermekes heteroszexuális családanya, meg vagyok róla győződve, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolattól a gyermekeim nemi orientációja nem fog megváltozni, attól a gyermekeim nem fognak a saját nemükhöz vonzódni, hogy az azonos nemű párok törvényes jogokkal élve élhetnek együtt.
A második dolgot, ami fontos volt mindig nekem, a lelkipásztorunk tanította meg, még pedig azt, hogy a Szent Biblia Isten szava. Tudom, hogy sokan azzal érvelnek, a Bibliában benne van az, hogy a homoszexualitás bűn, de a 103. Zsoltárban az is benne van, hogy az Isten nem a bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
Egy történet: Adva van egy azonos nemű pár, akik hosszú évek óta boldogan, szeretetteljes kapcsolatban élnek. Egy napon az egyik fél balesetet szenved, súlyos állapotban kerül kórházba, a párja, amikor ezt megtudja, rohan hozzá, de zárt ajtókba ütközik. Az intenzív osztályon fekvő beteghez ugyanis csak a hozzátartozók léphetnek be. Nem lehet ott a szeretett társ mellett, nem foghatja a kezét. A beteg néha magához tér, s csodálkozva és szomorúan tapasztalja, hogy az az ember, akivel eddig boldogan élt, nincs mellette, nem érti, hogy miért? Betegünk sajnos meghal, a társa még el sem búcsúzhatott tőle, nem lehetett vele, s nem biztosíthatta szeretetéről. Csak az évek óta nem látott rokonok mehettek be hozzá, akik sokkal kevesebbet jelentettek neki, mint a kedvese.
Címkék: Kállai Ákos, LMBT
Címkék: Emberi jog, Kállai Ákos, LMBT
Címkék: Homofóbia, LMBT, Sándor Bea
„Igazi vagy?” – teszi fel a kérdést a mind műfajilag, mind tartalmilag legkülönfélébb írásokat magába foglaló esszégyűjtemény. A kérdések középpontjában „a nő” áll, és mivel ez így van, a kötet legtöbb írása az elkülönítés felől fogalmazza meg álláspontját, nézőpontját. A kötet egyik részében túlnyomórészt a Feldmár András által alapított Nők Iskolája lejegyzett előadásai vannak, míg másik felében az ezen iskola által kiírt Helene Cixuos-pályázat nyertes írásait olvashatjuk. A „Test” fejezet írásai a legalkalmasabbak az esszencialista elkülönítésre, lévén talán a biológiai test a legadottabb, a legnehezebben változó. (De elég csak Feinberg „Kőkemény”-ét elolvasnunk ahhoz, hogy ezt az „adottságot” is rögtön átmenetibbnek tudjuk látni…)
A „Test” fejezet első írásai Feldmártól származnak: írásait ismerem és szeretem. Mégis kétségekkel – a könyvnek a „mersz kételkedni?” is kérdése az „igazi vagy?” mellett, ahogy azt Büky Dorottya, aki Bernát Orsolya és Feldmár mellett szerkesztője a könyvnek, előszavában olvashatjuk – olvasom azt, hogy (maradván a szerző által idézett angol nyelvi példánál) a „beauty” ill. a „beautiful” jelzőt „ma is csak nőkre, csecsemőkre és tájakra vonatkoztatva használják, soha nem férfiakra”. Miért nem „szoktuk” (és ki nem szokta?) pl. férfiakra is használni, miért nem „mondjuk” (ki nem mondja?) azt, hogy „gyönyörű férfi”? Nem csak a nézőpont (ti. heteroszexuális férfi lett megint az alapeset) különbségéről van-e itt szó? Ez egyik apró kritikai megjegyzésem, a vonatkozó részben a nő – férfi (és amit általában ugyanígy adottnak veszünk, hogy ti. a nő a férfihoz, férfi a nőhöz vonzódik…) társadalomban konzervált, fenntartott dichotómiáját látom megnyilvánulni. (Ahogy a nyelvben is lépten-nyomon találni ilyeneket: „férfias határozottsággal”, hogy éppen a könyvből idézzek.)
Hoppál Bori ugyane fejezetben a női orgazmus, női prosztata, női nemi szervek beszéltebb témák mellett arról ír, hogy a menstruáció a társadalomban hogyan válik tabuvá, tiltottá vagy elnyomottá: a „tisztább, szárazabb, biztonságosabb” (reklám)szlogen, vagy a nem újrahasznosítható menstruációs „termékek” léte könnyen kelti azt az érzetet, mintha a menstruáció valami tisztátalan, koszos, lucskos és bizonytalan, a nőt (még jobban) elbizonytalanító valami lenne. Hoppál a menstruációt messze nemcsak testi történésnek tartja, hanem egy lassabb, passzívabb, befelé fordulósabb periódusnak a ciklusban, egy meditatívabb létezésnek, mikor a test erőt gyűjthet és regenerálódhat. Mindennek megélésére azonban a társadalomban nincs lehetőség, ott ugyanúgy „pörögni” kell mindig, és tulajdonképpen a testem ez ellen a pörgés ellen tiltakozik a „hagyj nyugton, hagyj pihenni”-vel. A szülésről szót ejtvén láthatjuk, hogy létezik egy technokratikus, férfiközpontú, medikalizált helyzetet teremtő szülésmodell, és emellett ott van a holisztikus, nőközpontú látásmódja a szülésnek, amely a szülést nem medikalizált kontextusba helyezi, arról nem mint egy vészhelyzet elkerüléséről beszél.
Szendi Gábor jelen könyvben az, aki a leegyszerűsítőbb elképzeléseket adja írásában. Szemlélete szerint a nőé egyebek mellett a szülés és a nevelés. Abból kiindulva, hogy ha a természet nem „tesz” semmit, az agy női agy lesz, a férfi agy kialakulásához pedig bonyolult átalakításokra van szükség, két folyamatot nevez meg: a defemininizációt (női vonások aktív törlése), és a maszkulinizációt (férfi vonások kialakítása). Kilmartin nyomán (The masculine self! – ez ugyanolyan szegregáló, az átmeneteket nem hangsúlyozó cím, mint amilyenné ezen rövid írás nyomán Szendi elmélete válik) két grafikont tesz közzé. A grafikon „női részét” vizsgálva pl. azt állapíthatjuk meg, hogy a homoszexuális és biszexuális nők egy része nagyon defeminin, a másik részük nagyon maszkulin. Tehát akárhonnan nézzük, mindenképp maszkulinok a homoszexuális és biszexuális nők? A heteroszexuális nők pedig azok, akik a legkevésbé defemininek vagy maszkulinok? (A grafikont nézve ez is kikövetkeztethető…) De ugyanígy következtethetünk a grafikon szegregált „férfirészét” vizsgálva is: eszerint a homoszexuális és biszexuális férfiak a legkevésbé defeminizálódnak (azaz a leginkább megmaradnak náluk a női vonások). Szendi olyan kategóriákat is használ, mint „férfiakhoz vonzódó transzszexuális” és „nőkhöz vonzódó transzszexuális”, ill „a szexuális transzszexuális” (sic!), utóbbinak definicíója érdekelne, előbbiek pedig nem igazán elfogadható kategóriák, mivel a szexuális orientáció és a transzszexualitás függetlenek egymástól, azaz „azt kell megmondani”, hogy transzszexuális férfiról vagy transzszexuális nőről van-e szó, nem pedig, hogy kikhez vonzódik. Szendi szegregációját fenntartva továbbviszi kategóriáit: a fiúk/férfiak nála mind a fémjátékokat szeretik, a verekedést, és durva játékokat; racionálisabbak és logikusabb gondolkodásúak, jobb a vizualitásuk és térlátásuk; míg a lányok/nők gyűjtögetők, gyereknevelők, kooperálnak, beszélgetnek, emocionálisak, puha plüssjátékokat szeretnek., agyuk, a női agy empatikus, míg a férfiaké rendszerező és rendszeralkotó. Az empatikus agy gyakorlatias, emberközpontú és anyai stílusú: védelmező és segítő, míg az apa(i stílus) rendszabályozó és fegyelmező. A társadalmi nem fogalma: az a ma már tudományban evidens dolog, hogy ti. olyanná leszünk, amilyenné tesznek minket, Szendi tudományos igényű írásában teljességgel eltűnik, pedig a vizsgált témában egyáltalán nem lehetne elhanyagolható.
A könyv következő fejezetében a Szeretet köré épülnek az írások, és amellett, hogy a határokról sokszor (a legtöbbször) úgy esik szó Feldmár szeretetet és vágyat, akaratot és szexet boncolgató írásában, mint aki úgy Másik, hogy velem ellentétes nemű, létfontosságú tudást meríthetünk a szerzőtől a szeretet, a vágy, és az akarat természetéről. Feldmár következő írása pedig a szeretet csodájáról szól, pl. arról, hogy az iskolában azt nem tanítják: „nem lehet valakit, akivel együtt él az ember, CSAK szeretni”.
Mester Dóra Djamila írása nagyszerű. A melegségtől és a társadalmat övező titkoktól, normáktól eljut ahhoz, hogy hogyan is lehetne teljesebb szexuális életet élni, hogyan tudjuk megélni a szexualitást a maga teljességében. Mint írja, a „”klasszikus” nyugati férfias férfi és nőies nő kettősére épülő társadalmi modell kiüresedett csontos vázként szurkálja testünket”, és amíg a nő és férfi ellenségek, addig nehéz kiegyensúlyozott szexualitásról beszélni. A szexben Mester szerint mindenképpen segítség, ha úgy tekintek nőre és férfira, mint nagyon hasonló lényekre, akik képesek együttműködésre és intim kapcsolatok kialakítására. Mester a szex-pozitivizmust támogatja, ami szerinte annyit tesz, mint elfogadni, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy úgy élje meg szexualitását, ahogy akarja. Ebből következik, hogy ami nekem jó, az nem feltétlenül jó neked is. De fontos, hogy én tudjam, nekem mi a jó, és ezt merjem veled megosztani.
Yvon Myoken Bec René Girard mimetikus elméletét ismerteti velünk. Girard könyvében, „A romantikus hazugság és a regény igazsága”-ban azt állítja, hogy függőleges közvetítésnél a modell az az ember, akinek a vágyát imitálod. Csak a vágyát utánzod, nem őt – ahogy pl. Julien Sorel tette ezt Napóleonnal. Érdekes megvizsgálni azt, hogy mi történik akkor, ha ez a modell a közvetlen világodba kerül, pl. éppen a legjobb barátod. Akkor az történik, állítja Girard nyomán Bec, hogy megjelenik a rivalizálás. Másképpen: a tükörneuron olyan neuron, ami akkor aktivizálódik az agyban, ha a másik cselekvését szemléljük. A rivalizálással megjelenik az erőszak is, és az emberiség történelme sem szól másról, ahogy a mítoszok, vallások sem. Bűnbak, kollektív vádak, üldözések. A kollektív gyilkosság csak úgy működik, ha az áldozatot bűnösnek kiáltják ki, erre a mechanizmusra a Biblia is rámutat: ha tudod, hogy az áldozat vétlen, akkor nem működik. Girard nyomán Bec azt írja, hogy többé nincs olyan mechanizmus, ami megvédi az emberiséget önmaga erőszakosságától. Olyan szinten vagyunk, ahol az utolsó bűnbak maga a kereszténység, és ez az utolsó korlát is, ami visszatart az erőszak teljes szabadon eresztésétől. Az emberiség a mimézis, az utánzás által elpusztítja önmagát. Mikor az utánzás a riválisra irányul, az gyilkossághoz vezethet, mikor önmagad ellen fordítod, az pszichózis vagy skizofrénia, írja Bec. A terrorizmus időszakában már lehetetlen megtudni, hogy hol fog megjelenni az erőszak, a legnagyobb erőszak, az atombomba, emberek kezében van. Nem tudjuk, mi fog történni, új helyzet előtt állunk. Az emberi erőszak és a természeti erőszak eggyé válik a bolygó felgyorsult pusztulásában, és Girard szerint csak a mimetikus igazságra való ráébredés ébresztheti fel csak az emberiséget. Vagy a zazen. Mikor „mindent abbahagysz, és meglátod, mi történik.” Hogyan térhetünk vissza ahhoz a ponthoz, ahol mindenki mélyen találkozhat beszéd nélkül? – kérdi Bec. A szessinben összegyűjtődik, összeszedődik a tudat. El kell engedni a gondolatokat, nem várni semmire, csak ülni és lenni: itt és most. A nem elérő, nem nyerő tudatról van szó, mikor a nem vágyakozásra vágyunk. Ez az, amit nehéz, de mindenképp érdemes elérni…
A harmadik fejezet címe: „Itt és most”. A fejezetet bevezető írásában Feldmár azt írja, hogy négyen vagyunk az ágyban: a te nőd és férfid, az én nőm és férfim. Mind a négy formában ki kell jönnünk egymással.. Második, fejezetbeli írásának középpontjában a Philip Larkin költő által használt, pénzre vonatkozó „megfagyott vágy” áll.
Sterk Barbara rövid írásában a technikai felfedezéseket kísérő retorikákat veszi szemügyre. Akár az internetet, akár a távírót, telefont nézzük, a köréjük ágyazódó narratívák hasonlítanak egymásra: pl. indokolatlan optimizmusukban, vagy a technikai haladás pozitív következményeibe vetett hitükben. A jövő pedig mindig aktív ágensként szerepel, mint aki már előre kialakította magát, és az embereknek csak hátra kell dőlniük és élvezniük.
Lelkes Zoltán jobbára a pénzről ír, hangsúlyozza a nők kisebb keresetét: diplomás nők is átlag 27,4%-al kevesebbet keresnek, mint diplomás férfi munkatársaik. Lelkes a pénzzel kapcsolatban a „flow”, azaz áramlatélmény megvalósulásának feltételeit, a tudás és a mozgástér egyensúlyát szorgalmazza. Ha ez megvalósul, akkor ugyanis az egyén is képes boldog lenni. Fel kell készülni az öngondoskodásra a pénz kontrollálásával és a megtakarítással, a befektetésekkel. Lelkes hasonlóan fontosnak látja az önismeretet is: rögzítsük, hogy mik a céljaink, mi a munkánk, és hogyan látjuk a kockázatot. Erre különböző stratágiákat ad meg.
Végezetül pedig a nyertes pályázatok előtt Büky Anna előszavát olvashatjuk a kreatív írás, az írástudás/-képesség fontosságáról, majd Jakab Gyöngyi, Daróczy Gabriella, Gál Éva, Grossman Eszter, Bereményi Réka, Hoppál Bori és Singer Magdolna írásait olvashatjuk a kötet végén.
Ami pedig engem illet: kétségeim és a fenntartásaim változatlanok.
Címkék: Gyarfjud, kritika, Könyv, LMBT, Nők, szegregált, tudomány
Címkék: LMBT
Répássy Róbert, a Fidesz jogi kabinetjének vezetője lapunknak azt mondta: az igazságügyi tárca hibásan értelmezte a testület határozatát. Az ellenzéki párt – a KDNP-vel együtt – biztosan nem fogja megszavazni a jogszabályt, azonban az MSZP–SZDSZ vélhetően igen, így kevés az esélye, hogy a parlamenti többség elutasítja az új intézmény bevezetését.
Répássy szerint továbbra is az a probléma a törvényjavaslattal, hogy a házasság szintjére emeli az azonos neműeknek elérhető regisztrációt. "Ez értékválasztás kérdése. A Fidesz szerint éles határvonalat kellene húzni a kettő közé. A homoszexuális párok kapcsolatait nem családjogi, hanem vagyonjogi-gazdasági kérdésként kellene kezelni" – mondta az ellenzéki politikus. Hasonló véleményen van Szabó Endre, a NOE elnöke, aki úgy nyilatkozott: elképzelhető, hogy nem hagyják annyiban a dolgot, és ismét az AB-hoz fordulnak majd a jogszabály megsemmisítéséért.
Répássy szerint tehát az igazságügyi tárca hibásan értelmezte a decemberi AB-döntést. Ez a bekezdés nem tartalmaz semmilyen érvet, hogy miben is rejlene a tévedés. Azután viszont közli, hogy az a probléma, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat a házasság szintjén volna. (Pedig nem volna ott: 1. nem házasság volna, hanem valami más; 2. nem teszi lehetővé, hogy azonos nemű párok hivatalosan is együtt neveljenek gyermekeket.) Holott az AB döntése ezt mondja: Az azonos nemű személyek számára azonban, akik az Alkotmány alapján házasságot nem köthetnek, a jogalkotónak az Alkotmány korlátai között biztosítania kell egymás irányában a házastársakéhoz hasonló olyan jogállást, amely az egyenlő méltóságú személyként kezelésüket biztosítja [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48-49.]. A csúsztatás után még jön egy homofób kitétel arról, hogy az azonos nemű párokkal kapcsolatban nem volna szabad a család jogintézményéről beszélni, majd a NOE reménytelen kis harca (hiszen az előző számos homofób érvet felvonultató kifogásaiknak sem adott helyt az AB döntése). Egyetlen dologban egyetértek Répássy Róberttel: ez értékválasztás kérdése. Abszolút az, hogy valaki egyenlő jogokat akar biztosítani az ország állampolgárai számára, vagy éppen kirekesztő, másokat alapvető jogaikban korlátozó nézeteket akar propagálni.
Az ILGA-Europe az ILGA (International Lesbian and Gay Association) európai regionális szárnya. Honlapja itt található. Mostantól olvassuk havi hírlevelüket, az Euro-Lettert, és híreikről mi is hírt adunk. (Válogatva.)Címkék: LMBT
Címkék: LMBT, Sándor Bea
Címkék: Kállai Ákos, LMBT
MN: Egy másik sokat vitatott téma: a bejegyzett élettársi kapcsolat (bék). A törvényt megsemmisítő határozat bírálói szerint ilyen alapon a válást is betilthatná a testület, hiszen az is gyengíti a házasság intézményét.Szóval nagyot vitáztak. Ez azért jó, vagyis még mindig jobb, mint ha mindegyikük egyértelműen konzervatív és heteroszexista érveléssel állt volna elő.
PP: Ez egy nagyon nehéz kérdés volt, a kilenc bíró kilencféleképpen közelített a problémakörhöz. Bár az egy szem különvélemény nem ezt tükrözi, a vita rendkívül árnyalt volt. Az alapvető morális, erkölcsi attitűdök, felfogások mozdultak meg. Nincs ebben semmi különös, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának tagjait például a nagy kérdésekről - eutanázia, abortusz - alkotott felfogásuk alapján kategorizálják, ez sokszor még a kinevezésükben is szerepet játszik. A kiindulópont az volt, hogy nálunk az alaptörvényben külön szerepel a házasság védelme - a Lajtán túli országokban ilyet ritkán látni. Ráadásul 1995-ben az AB kimondta, hogy a házasság egy férfinak és egy nőnek a köteléke, de azt elismerte, hogy a kérdés megítélésében dinamikus fejlődés tapasztalható a történelemben. Tehát ezt az intézményt nem lehet megszüntetni, illetve a házasságot más hasonló intézményekkel szemben védeni kell. Az elénk került törvényben viszont volt egy olyan általános utaló szabály, mely szerint a házasságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni minden egyéb vonatkozásban a bejegyzett élettársi kapcsolatra. Az előadó bíró, Lenkovics Barnabás előkészítő anyagában egyebek között azt a megoldást is felvetette, hogy a házasság nem sérül, ha a két intézmény között van egy szignifikáns különbség. Márpedig van egy ilyen: az örökbefogadás tilalma. De a vita végén az volt a konszenzusos vélemény, hogy ez kevés, a bejegyzett élettársi kapcsolat megkettőzi a házasság intézményét.
MN: Nem lehetett volna a tizennégy évvel ezelőtti határozatot felülbírálni?
PP: A többség most úgy döntött, hogy az 1995-ös álláspontról nem mozdulunk el. A jelenleg lehetséges élettársi kapcsolatot egyébként az Alkotmánybíróság terjesztette ki az azonos neműekre. Most pedig kimondtuk: ha a házasság egy férfi és egy nő kapcsolata, akkor nem lehet elvitatni a házasságkötésből kizártaktól, hogy egy ahhoz hasonló intézmény keretei között éljenek. Úgy tudom, a kormány már készül a megfelelő szabályozás kidolgozására.
Címkék: Homofóbia, LMBT, Sándor Bea
Címkék: Feminizmus, Homofóbia, Kállai Ákos, LMBT
Címkék: Blog, Interblog, LMBT, Sándor Bea
Jogalkotói mulasztásnak tartja emellett, hogy a Béktv. nem garantálja megfelelően az érintett tisztségviselők (anyakönyvvezetők, közjegyzők) lelkiismereti és vallásszabadságát, ők ezért a „házasság intézménye mellé alacsonyabb jogszabály által rendelt intézménnyel szemben támasztott lelkiismereti aggályaik, kulturális, vallási, erkölcsi megfontolásaik ellenére is kötelesek annak létesítésekor és megszüntetésekor közreműködni”.Igen, az egyház és az állam intézményi bizony függetlenek egymástól ebben az országban. Aki elsősorban az egyház törvényeit akarja követni, az majd pap vagy szerzetes lesz -- aki viszont állami intézmény képviselője, annak munkáját nem befolyásolhatják vallásos érzületei. Igen érdekes volna, ha egy anyakönyvvezető nem volna hajlandó közreműködni korábban elvált emberek házasságában, mert egyháza nem ismeri el vagy helyteleníti a házasságok felbontását. Olyan érvelés is van, amely szerint kizárólag a férfi és nő közötti házasságkötés "méltó az emberhez", node ezen a ponton abba is hagyom a bigott vélemények ismertetését, ennyi bőven elég.
3.2.2. A házasság mint alapvető társadalmi intézmény alkotmányi védelmének fentebb kifejtett követelménye azonban értelemszerűen nem érvényesül azok vonatkozásában, akik azonos nemük következtében nem köthetnek egymással házasságot. (...) Míg a különnemű párok esetében a „házasság vagy élettársi kapcsolat” szabad választás kérdése, addig az azonos neműek jogi lehetőség hiányában nem dönthetnek úgy, hogy a házasság kötelékébe lépnek az élettársi viszony helyett. Hangsúlyozva tehát, hogy bár a házasságon kívüli párkapcsolati formák védelmének kötelezettsége sem a különböző neműek, sem pedig az azonos neműek vonatkozásában nem vezethető le az államnak az Alkotmány 15. §-ában foglalt, a házasság és család védelmét előíró „intézményvédelmi kötelezettségéből”, az azonos neműek tartós párkapcsolata számára azonban az elismerés és a védelem igénye — mivel ők házasságra nem léphetnek — az emberi méltósághoz való jogból [Alkotmány 54. § (1) bekezdés], és az abból származtatott önrendelkezési jogból, az általános cselekvési szabadságból, illetve a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogból [8/1990. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1990, 42, 45.] levezethető. (...) Az azonos neműek számára a bejegyzett élettársi kapcsolat a de facto élettársi viszonyhoz képest valódi — eddig számukra nem biztosított — elismerést és jogi védelmet nyújtana. Egy ilyen — a de facto élettársi kapcsolathoz képest privilegizált — jogintézmény célja egyfelől a regisztráció lehet, ami az élettársi viszony fennállásának bizonyítását könnyíti meg. Másfelől a törvényhozó az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatát mint jogi keretet lényeges alanyi — személyi és vagyoni — jogosultságokkal és kötelezettségekkel, mint tartalmi elemekkel töltheti ki olyan mértékben, hogy ezáltal számukra új személyi státus keletkezzen. E körben lehetősége van arra, hogy miután a házastársakra vonatkozó szabályokat részleteiben áttekintette, azok közül a megfelelőket alkalmazni rendelje az azonos nemű bejegyzett élettársakra is, illetve, hogy az egyenlő méltóságú személyként történő kezelés követelményét szem előtt tartva a szexuális irányultságból adódó különbségeket figyelembe vegye.
A házasságkötési joggal rendelkező különböző nemű személyek helyzetét az azonos neműek regisztrált élettársi kapcsolata nem befolyásolja, különösen nem sérti, vagy veszélyezteti. A házasság támogatására, védelmére, ösztönzésére vonatkozó — az Alkotmány 15. §-ából következő — állami intézményvédelmi kötelezettség ugyanis kizárólag azok vonatkozásában értelmezhető, akik házasságkötési joggal és lehetőséggel rendelkeznek. Csak az ő esetükben nem lehet alkotmányosan létrehozni egy, a házassággal „majdnem” azonos tartalmú más jogviszonyt. Az azonos nemű személyek számára azonban, akik az Alkotmány alapján házasságot nem köthetnek, a jogalkotónak az Alkotmány korlátai között biztosítania kell egymás irányában a házastársakéhoz hasonló olyan jogállást, amely az egyenlő méltóságú személyként kezelésüket biztosítja [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48-49.]. Egy ilyen új jogintézmény nem sérti, nem is veszélyezteti a házasság Alkotmány által kiemelten védett helyzetét (az Alkotmány 15. §-át), illetve a különböző neműeknek szintén az Alkotmány 54. § (1) bekezdéséből levezetett házasságkötéshez való jogát.Vagyis az AB azt fejtegeti hosszasan, hogy az azonos neműeknek minden alkotmányossági aggály nélkül meg lehet teremteni egy olyan új jogintézményt, amely a házassághoz sok tekintetben hasonló jogokat garantál, ámde nem házasság a neve.
Címkék: Emberi jog, Homofóbia, LMBT, Sándor Bea