A karkötő sajátos története

Karkötő

Sokan azért kedvelnek egy adott ékszert, mert tudják, hogy annak több évezredes múltja van, ami még értékesebbé teszi, ha nem is az adott modellt, de magát az ékszert és a viselést. A karkötő is az elképesztően régi ékszerek közé sorolható. Mint például a fülbevaló vagy nyaklánc, ez a nemesfémből készült kiegészítő is először az ókori Egyiptomban tűnt fel.

Ekkor ez az eszköz nem csak a hőn áhított tökéletes külső elérését tette lehetővé, hiszen ekkor a karkötő spirituális célokat is szolgált. Például a piramisok készítésekor ennek a dísze a legtöbbször a faragott szkarabeusz volt, amely az ókori Egyiptomban az újjászületés jelképe volt. Természetesen, ekkor azok a modellek domináltak, amelyek aranyból készültek, és rengeteg drágakővel voltak ellátva.

Nyilván ezeket csakis a fáraók és a papok engedhették meg maguknak. Az ókori Egyiptomban a férfiak és a nők is viseltek ilyet, míg Görögországban ez csakis a nők fő kiegészítője volt. Ezek főként kígyó alakot formáltak, és az országban a piros és fehér zsinórból készített karkötő örvendett hihetetlen nagy népszerűségnek. Ez, a népszokás szerint, megvédte viselőjét a napsugárzás káros hatásaitól.

A karkötő tekintetében ez a hiedelem az arabok körében is élt és ismert volt. Ha az ékszer történetéről van szó, nem maradhatnak ki a rómaiak sem. Rómában például olyan státuszszimbólum volt ez, hogy a császár gyakran ajándékozta a legjobb katonáknak, hadvezéreknek és politikusoknak. Ez automatikusan tiszteletet keltett, ezért az emberek ezt büszkén viselték. Talán mindez megmagyarázza, hogy a karkötő miért is annyira népszerű még a 21. században is, a férfiak és a nők körében egyaránt.

Print Friendly, PDF & Email