Interalia

Az eheti Narancsban elolvastam a "polgári undergroundot" bemutató cikk 2. részét. Azt nem mondanám, hogy átlátom, milyen ideológiák határozzák meg a konzervatív fiatal bloggerek világlátását és világalakító terveit, a kép számomra nem lett tiszta, de ettől függetlenül egy megjegyzést azért teszek itt.

Egy fiatal konzervatív újságíró a cikk szerint azt fejtegette a Narancs cikkíróinak, hogy neki és társainak mennyire elegük van a politikai korrektségből, amely, mint már sokszor hallhattuk, szemet huny a lényeges társadalmi problémák felett, sőt, gyakorlatilag tiltja az ezekről való beszédet, stb. Azt is sokszor hallhattuk már, hogy ez egy "globális, szélsőségesen liberális dogma tünete." Mindennek szerinte "tökéletes megnyilvánulása, amit most az USA külügyminisztériuma készül foganatosítani: az útlevelekben az édesapa és az édesanya titulusát kötelező jelleggel egyes szülőre illetve kettes szülőre cserélnék. Ezen sírni kéne, de már csak röhögni lehet."

Nos, nyugodtan lehet zokogni is meg röhögni is, de talán abban maradhatunk, hogy vannak tények, és bizonyos iratoknak, igazolványoknak ezeket valamilyen módon tükrözniük kell, mert arra szolgálnak. És ha az USÁ-ban többszázezer gyerek van, akinek az esetében az útlevél-kiállítás abba a nehézségbe ütközik, hogy nem apjuk és anyjuk van, hanem két azonos nemű szülőjük, akkor a megoldás csak az lehet, hogy egyszerűsítenek a címkéket, szülő 1. és szülő 2., aztán majd mindenkinek beírják, ami van neki, apa + anya, egy szülő és kihúzás, anya + anya, apa + apa.

Meg lehet persze tenni azt is, hogy behunyjuk a szemünket, és nem veszünk tudomást a valóságról. Így párszázezer gyereknek nem lehet olyan úti okmánya, amely a valóságos családi helyzetét tükrözi. Vagy nálunk: az azonos nemű párok gyerekei jelentős jogfosztottságban kell hogy éljenek, mert a jog nem ismeri el mindkét szülőjüket:

- a nem biológiai szülő szerepét megkérdőjelezhetik bizonyos intézmények, pl. sürgős egészségügyi ellátás esetén is;
- a szülők nem lehetnek biztosak benne, ha a biológiai szülő halála után a másik szülő nevelheti tovább a gyermeket, és nyilvánvaló, mennyire fokozza ez az amúgy is súlyos traumát egy ilyen helyzetben;
- a szülők válása esetén a gyereknek nem jár tartásdíj;
- a szülők válása esetén a gyerek elveszítheti kapcsolatát a nem biológiai szülővel, akivel esetleg több időt töltött, mint a másik szülőjével;
- a gyermek nem örököl a nem biológiai szülőtől...

Csak hogy néhány nagyon is a valóságban gyökerező példát említsek. Hm, vajon fontosak a konzervatív bloggereknek a gyermekek? Az ő egyenlő jogaik? Mert itt nem elsősorban az általuk gyakran elutasított vagy néha nem annyira elutasított melegek, meleg szülők jogairól van szó. Nekik is könnyebb lenne az életük, természetesen, ha a közösen vállalt és nevelt gyerekeiknek a jog szerint is a szülői lehetnének mindketten. De akiket a jogfosztottság igazán sújt, azok kisgyerekek.

Szóval lehet éppen sírni meg röhögni, de néha az ideológiák helyett, meg a tradicionális értékek üres szólama helyett érdemes szemügyre venni a tényeket is. És talán kiegyezhetünk abban, hogy ami a családot illeti, a legtradicionálisabb értékek mégiscsak a szeretet, az összetartozás és a gondoskodás. És ezeket támogatja, aki támogatja a partner gyermeke örökbefogadásának lehetségessé tevését az azonos nemű szülők számára is.

Ahogyan a hírekből látszik, a kormány hetek óta mérlegeli, hogy mi a jobb: ha enged a KDNP homofób követelésének (ne feledjük, a KDNP örvendező sajtóközleményt adott ki, amikor a rendőrség nem engedélyezte a melegfelvonulás új útvonalát), és belekerül az új alkotmányba, hogy házasságot csak férfi és nő köthet, vagy ha megfelel az EU normáinak. Az EU-ban amellett, hogy egyre több tagállamban nyitják meg a házasság intézményét is az azonos nemű pároknak, nem éppen menő azt deklarálni, hogy a diszkriminációt be akarjuk betonozni. A Fidesz nyilvánvalóan nem támogatja a melegek egyenlőségét, de az sem érdeke, hogy aktívan homofób lépéseket tegyen, hiszen ezek már a konzervatív pártok körében is elutasítandók, Németországban is, Angliában is...

Más ügyben ugyan, de a Népszabadságnak ezt mondta egy "Fideszes forrás" az új alkotmányról: "... ki kell szűrni belőle mindent, aminek kedvezőtlen európai visszhangja lenne. Elég volt, ami a médiatörvény körül történt". (A teljes cikk itt olvasható.) Márpedig ha az új alkotmány tartalmazza, hogy házasságot csak férfi és nő köthet, lesz kedvezőtlen európai visszhang.

Ez a cikk is a törésvonalról szól. Az nagyon vicces felvetés, hogy Navracsics Tibor vagy az általa vezetett Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban bárki megegyezett volna "a melegekkel", mert a civil szervezetek kérdéseire, megkereséseire a minisztérium egyszerűen nem reagál, ezzel is kifejezve, hogy nemhogy egyezkedni nem akarnak, de szót sem akarnak ejteni az LMBT emberek és családjuk, gyermekeik jogi helyzetéről.

Ez pedig egy Szájer Józseffel készült hosszabb interjú egyetlen válasza:

"Szerepelni fog-e az a kitétel az alkotmányban a KDNP egyik fő kérése, hogy a házasság csak egy nő és egy férfi között lehetséges?"

Az Európai Alapjogi Chartában az szerepel, hogy az EU támogatja a család és házasság intézményét és ennek szabályait a tagországok szabadon állapíthatják meg. Személy szerint nem értek egyet azzal, hogy változtassunk a hatályos definíción, és ilyen részletesen határozzuk meg, mit értünk házasság alatt. Azért sem szükséges, mert ebben a kérdésben már született egy alkotmánybírósági határozat, ami lezárta ezt a vitát. E szerint a házasság fogalmát nem lehet kiterjeszteni az egynemű párokra, ami viszont nem zárja ki, hogy az állam elismerje az együttélés más formáit."
Forrás

Óvatos. Naná. És tegyük hozzá, hogy egyetlen AB-határozat sem zár le végérvényesen semmilyen vitát -- minden vitás kérdés újra felvethető.

Folyik tehát a mérlegelés, és csak drukkolhatunk a rációnak, ha már az egyenlőség melletti döntésről szó sem lehet.

Még novemberben adtunk róluk hírt, de újra ideajánlom őket:

interjúkötet és jogi jelentés azonos nemű szülőkről és gyermekeikről -- letölthetők itt.

A Társaság a Szabadságjogokért egy blogban interjúkat közöl olyan roma emberekkel, akiket súlyos jogsértések érnek: diszkrimináció a munkához jutásban, az állami intézkedések elégtelensége, rendőri brutalitás, igazságtalan büntetések...

Látkép Magyarországról. Egy esetet idelinkelek, főleg mert nők megalázásáról és bántalmazásáról is szól.

Szolgálunk és verünk: keresztelő könnygázzal

A Zártkörű lányok (Tilos Rádió) mai adása a női zeneszerzők hiányáról és a nők szerepéről szól a zenetörténetben. Vendégek: Kristófy Mária és Novotny Anna.

www.tilos.hu, 17 és 18.30 között.

Kedves Olvasóink,

pár hónapos adásszünet után folytatjuk a híradást, hírkommentálást. Most újrakezdésképpen elgondolkodtam, mi is történt az elmúlt egy-két hónapban, amire felkaphatták a fejüket a gender-kérdésekre érzékenyek.

Arra biztosan, hogy Pintér Sándor belügyminiszter szépen, írásban kifejtette, hogy a gyermekprostituáltak maguk választják ezt a "munkát". Kíváncsi volnék, van-e más ember hasonló pozícióban az EU-ban, aki ilyet mondana / írna. Két cikk a témában: mindkettő Ónody-Molnár Dóra írása.

Aztán: hogy viták zajlanak a készülő új alkotmány körül. A cikk hosszabb, nyomtatott változatából is csak az derül ki, hogy a Fidesz és a KDNP kicsit egymásnak feszült, és az, hogy az abortusz szigorítására vagy tilalmára alapot adó passzus valószínűleg nem kerül az új alkotmányba – az nem, hogy az benne lesz-e, hogy házasságot csak férfi és nő köthet.

A napokban pedig a melegfelvonulás logikátlan betiltása majd a visszakozás a rendőrség részéről. Röviden: a felvonulás szervezői már tavaly ősszel leadtak egy útvonalat, amelyet a rendőrség hallgatólagosan elfogadott (a nem reagálás elfogadást jelent). Idén februárban bejelentették, hogy módosítanának az útvonalon, hogy a menet a Parlament közelében érjen véget. Mire a rendőrség küldött egy elutasító határozatot, amelyben részletesen kifejtik, hogy a menet aránytalanul akadályozná a forgalmat, és az Andrássy úton vonulni szerintük nem jó. Holott a menetek ott zajlanak hosszú évek óta. A szervezők a bírósághoz fordultak, mert mást nem tehettek, mire a rendőrség azt nyilatkozta, hogy a régi útvonallal semmi bajuk -- igaz, abban benne van az Andrássy út. A kapcsolódó dokumentumok a szervezők honlapján olvashatók: a cikk végén a tiltó határozat, itt pedig a Fővárosi Bírósághoz benyújtott kereset. A logikát nem nagyon érdemes keresni.

És akkor indul újra a hír- és kommentárfolyam, reméljük, jó híreket is találunk, ha kicsit odébb is.

Az alábbi levelet a Hvg.hu szerkesztőinek küldtem el, miután a hétvége elején elolvastam a cikküket a sajtótájékoztatóról illetve a kiadványainkról. Kár volt. Kár volt elolvasni, még inkább kár megírni. Azt gondoltam, hogy a Hvg.hu a témára figyelni tudó, kellően érzékeny és értelmes újságírót küld a sajtótájékoztatóra. Meg azt is gondoltam, hogy ha ez nem így van, akkor a szerkesztőik észreveszik, ha egy cikk szóhasználata nem megfelelő, és tárgyi tévedések is akadnak benne.

Nagyon kellemetlen érzés, ha valaki kiforgatja a szavaimat, nem azt írja, amit mondtam, és ráadásul idézetként tünteti fel, az én számba adva a saját maga kreálta előítéletes mondatokat. Még kellemetlenebb, ha erről a fontos témáról hibáktól hemzsegő, bénácska cikk jelenik meg. Node ez van. Vannak / lesznek jó cikkek is, pár nap múlva idelinkeljük őket!

*********

Tisztelt Hvg.hu szerkesztők!

Mint "interjúalany" és cikktárgy, megdöbbenve olvastam Szegő Péter írását a lapjukon. A cikk ugyanis tele van tárgyi tévedésekkel, félreértett, eltorzított idézetekkel, hogy a stiláris rémségeket ne is említsem. De említem, mert váratlanul értek.

Néhányat kiemelnék, sorban:

"Homoszexuális és leszbikus párok, mint szülők -- ez volt a témája az Inter Alia Alapítvány által jegyzett budapesti sajtótájékoztatónak," szól a cikk első mondata, és meg is marad a homoszexuális szó használatánál végig. Csakhogy ez a szó sem a sajtótájékoztatón, sem az általam utána adott interjúban nem hangzott el, hiába használja illetve adja az én számba a szerző. Mert nem használjuk. Azt gondolom, hogy egyénként és csoportként is jogunk van a névválasztáshoz, és ha következetesen a meleg és leszbikus megnevezést használjuk szóban és a bemutatott kiadványokban is, akkor modortalanság az újságírótól, ha erre nem figyelve a sértő, megbélyegző és patologizáló konnotációkat hordozó homoszexuális kifejezést használja.

"A Háttér Társaság a Melegekért jogásza, Dombos Tamás" -- Dombos Tamás nem mondta, hogy jogász, mert nem az a szakmája.

"Majd idézte a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság (SEJB) egyik határozatát..." Itt az Emberi Jogok Európai Bíróságáról volna szó. Tíz másodperc lett volna megtalálni a Google segítségével.

"Egynemű párok": ez az értelmetlen szókapcsolat előjön még néhányszor. Azonos nemű párokról van szó.

"Portálunk azon fölvetésére, hogy az előbb vázolt koncepció szerint egy kisfiúnak -- bármennyire is szereti őt mindkét mamája -- nem árt, ha egy papája is van, aki számára a férfias minta lehet, Sándor Bea úgy reagált: 'a gyereknek szerető szülőkre van szüksége'." És úgy is reagáltam, hogy minden gyermek találkozik férfiakkal és nőkkel is a tágabb családjában, a lakóhelyén, a környezetében. Egy gyerek általában nincs hermetikusan elzárva a férfiaktól, akkor sem, ha egy vagy két nő neveli.*

"A nevelőszülőséggel kapcsolatban Sándor Bea azt mondta: jog szerinti nevelőszülő csak az igazi szülő házas- vagy regisztrált élettársa lehet..." Ez tényszerűen sincs így, hiszen a biológiai szülővel együtt élő bármilyen élettárs nevelőszülő -- és innentől az egész bekezdés ezt a tévedést viszi tovább. De ami ennél is fontosabb: nem beszéltem "igazi" és "nem igazi" szülőkről, ez a szóhasználat a szerző előítéletes gondolkodását tükrözi. Biológiai szülőkről és nem biológiai szülőkről beszéltem.

"...nem kötnek regisztrált élettársi kapcsolatot, mert olyan félelmeik vannak, hogy ezzel valamiféle nyilvántartásba kerülnek." Ahogyan elmondtam és az interjúkból is kiderül, számos interjúalany nem ettől tart, hanem azért nem tud bejegyzett élettársi kapcsolatot kötni, mert a diszkriminatív szabályozás miatt a leszbikus nők csak egyedülállóként kérhetnek mesterséges megtermékenyítést. Ha a pár két gyermeket szeretne, és ezért orvoshoz fordulnak, a második megérkezéséig nem köthetnek bejegyzett élettársi kapcsolatot.

A cikk címe is messze jár a valóságtól: a Vállalhatnak-e meleg párok gyereket? kérdés azért értelmetlen, mert az ismertetett kutatás és az interjúkötet éppen arról szól, hogy azonos nemű párok vállalnak gyerekeket, és milyen joghátrányok érik ezeket a gyerekeket.
___________________________________________

* Azt a kérdést nem vetettem fel, pedig felvetődik: mi is az a "férfias minta"? De tényleg, konkrétan mire gondolnak ilyenkor a kérdezők? Csak nem a pénzkereső munkára, a nyilvánosság tereiben való megjelenésre? Mert ezeket azért már a nők is megtehetik. Vajon milyen vonásokat tulajdonítanak "természetesen" a férfiaknak a mintahivatkozók?

Kedves Olvasóink,

ma nyilvánosságra hoztuk két kiadványunkat:

- egy interjúkötetet, amelyben gyermeket nevelő vagy gyermeket vállalni tervező leszbikus anyák és apák-"pótapák" beszélnek társadalmi és jogi helyzetükről; ennek címe: "Mi vagyunk a család, a biztonság, az otthona." Leszbikus anyák, meleg apák és “pótapák” (tizenegy interjú);

- és egy jogi elemzést: Fehér füzet: azonos nemű szülőkről és gyermekeikről

Délelőtt 11 órakor sajtótájékoztatót tartottunk a Parlament Kávézóban. (Sándor Bea, az Inter Alia Alapítvány és Dombos Tamás, a Háttér Társaság a Melegekért szakértője.) Erről hamarosan sajtóközleményt adunk ki,

valamint követjük a kiadványok és a téma sajtóvisszhangját,

és hírt adunk majd arról is, hogy mit reagálnak a jövőre, az azonos nemű szülők gyermekeinek jogi egyenlőségére vonatkozó kérdéseinkre az örökbefogadás kérdésében illetékes minisztériumok, minisztériumi osztályok vezetői.

A két kiadványt itt is elérhetővé tesszük, PDF formátumban letölthetők.

Az új médiatörvénnyel ("médiaalkotmánnyal") kapcsolatos vitáktól (főleg ami a kiegyensúlyozott tájékoztatás homályos követelményét illeti) kicsit odébb nézve érdemes odafigyelni arra, amit a törvény a kisebbségekkel és az emberi jogokkal kapcsolatban mond.

A parlament tegnap elfogadta a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló T/363. törvényjavaslatot. A szavazás alakulása érdekes és tanulságos.

1.
Röviden: a törvény néhány alapelvet fektet le a sajtó valamennyi (nyomtatott, elektronikus, internetes) szereplője számára. Ami a kisebbségek védelmét illeti, a törvény szerint:

"14. § (1) A médiatartalom-szolgáltatónak az általa közzétett médiatartalmakban, illetve azok készítése során tiszteletben kell tartania az emberi méltóságot.

16. § A médiatartalom-szolgáltató köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, tevékenysége során nem sértheti az emberi jogokat.

17. § (1) A médiatartalom nem lehet alkalmas személyek, nemzetek, közösségek, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek vagy bármely többség, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére.
(2) A médiatartalom nem lehet alkalmas személyek, nemzetek, közösségek, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek vagy bármely többség, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére."

Ez azt jelenti, hogy a hatályos médiatörvénnyel szemben nem csak az elektronikus, hanem valamennyi médiának tartózkodnia kell a melegek elleni gyűlöletkeltéstől.

2.
És ami még érdekes: a törvény vitája során a KDNP szerette volna belefoglaltatni, hogy a médiatartalmak nem irányulhatnak "a család és a házasság intézményének megsértésére", akármit is jelentsen ez (javaslatuk itt olvasható). A módosító javaslatot sem a kormány, sem a FIDESZ-es képviselők többsége nem támogatta. A szavazás során a KDNP, a Jobbik és 20 FIDESZ-es képviselő megszavazta, az LMP, az MSZP és a FIDESZ-es képviselők többsége pedig leszavazta ezt a homofób célzattal előterjesztett javaslatot. (Részletek itt.)

A jövő héten, egészen pontosan október 19-20-án szavaznak az EP képviselők a már létező szülési/anyasági szabadság irányelvről. Bár a magyar politikusok szeretnek úgy tenni, mintha nálunk ez a kérdés tökéletesen rendezett volna, és azt állítják, hogy a magyar szülési és szülői szabadság rendszer sokkal nagyvonalúbb, mint bárhol a világban, ne higgyünk nekik. Egyrészt a kérdés ennél jóval komplikáltabb, másrészt pedig ki mit ért azon, hogy nagyvonalú és tökéletes, ugyebár.

Az Európai Női Lobbi (EWL) mindenesetre az alábbi módosítások megszavazására szeretné rábírni a képviselőket:

1. "Teljes összegű bér: A teljes összegű fizetésről szóló rendelkezés az irányelv sarokköve. A garancia, hogy a nők szülési szabadságuk teljes idejére megkapják fizetésük egészét, bérmaximumoktól és más megszorításoktól mentesen, az egyetlen módja annak, hogy gondoskodjunk a nőkről, akik nemrégiben adtak életet gyermeküknek, illetve hogy bebizonyítsuk, valóban egyenlők és a szülés nem büntetés. A GYES ideje alatti bérezés kérdése nem választható el a nemek közötti fizetési különbség tágabb problémakörétől, mivel a szülési szabadság alatti bércsökkenés jelentősen hozzájárul a minden életciklust végigkísérő, nyilvánvaló nemi egyenlőtlenséghez.

2. Időtartam: a 20 hetes szülési szabadság biztosítása elérhető közelségbe hozza a nők számára a lehetőséget, hogy az Egészségügyi Világszervezet és az ILO által ajánlott kizárólagos szoptatást válasszák, és nagy általánosságban felhatalmazza a nőket arra, hogy annyi időt fordítsanak a szülés utáni lábadozásra, amennyit szeretnének, úgy, hogy közben munkaerő-piaci lehetőségeik se csorbuljanak.

3. Diszkriminációval szembeni védelem: Az anyák munkába való visszatérését biztosító jogok védelmének az új európai törvényhozás középpontjában kell állnia. Az indítvány nyelvezete ezt elég hatékonyan kifejezi, például, amikor megerősíti a szoptató anyák jogait, illetve védi a visszatérő nőket az éjszakai műszaktól, túlórától és elbocsátástól.

4. Fizetett apasági szabadság: A gyereknevelés nők és férfiak közötti egyenlő megosztása az egyik olyan feltétel, amely valósággá teheti a nemek közötti egyenlőséget, illetve a legalább 2 hetes, teljes mértékben fizetett apasági szabadság jogi előírása az egyik olyan alapkövetelmény, amely e cél irányában hat."

(Részletek a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség EP képviselőknek írt lobbileveléből, a fordításért köszönet Pap Szilviának)

A fentiekbe is bele lehet éppen kötni, lehet, hogy most már egyszer tényleg összeszedem magam, és írok egy alaposat szülési-szülői szabadság témában, de EP irányelvnek azért nem rosszak a fentiek. Szerintetek?