2009. december 22.

Házasság: random lapszemle

A téli szünetben még eklektikusabbak az olvasási szokásaim, mint a hétköznapokon. Így történhetett meg, hogy ma a Dunaújvárosi Hírlapot és a brit Guardiant nézegettem munka mellett/helyett. Bizarr módon mindkettőben írtak a házasságról és a házasságnak a gyerekekre gyakorolt jótékony hatásáról. Néhány nappal később a Népszabadság is írt a témáról, ekkor módosítottam az eredeti bejegyzést.

Kolor lokál:
Dunaújváros megyei jogú városban 2008-ban több gyerek született házasságon kívül, mint azon belül - innen indult a helyi lap szerzője, aki anyukákat (sic) és védőnőket kérdezett az aggasztó jelenség okairól (az elköteleződés hiánya) és következményeiről (rossz példát látnak az ún. szerelemgyerekek). Sajnos nem a teljes cikk olvasható online, és az sem látszik a belinkelt cikkből, hogy a papírújságban a címlapon indul a sztori, "Szerelemgyerekek" címmel, majd a kiderül, hogy a város "nem feltétlenül pozitív összefüggésben" szerepel a statisztikában. Persze az is lehet, hogy a cikkíró szeretné megmutatni "Igari Erikát és a kis Lilit", akik valóban bájosak (biztos azért, mert a szülők házasok (hehe)), és féloldalnyi képeken mosolyognak.

A nyilatkozó dunaújvárosi védőnő már nem illik tökéletesen az ideológia csapásirányba: szerinte ugyanis mellékes, hogy "szentesített párkapcsolatban" születik-e a gyerek. Ráadásul a védőnő nem bájos és nem mosolyog. Az viszont kifejeztten mókás, hogy a szerző konzervatív nézeteire maga a főszerkesztő reagál: a cikk mellett keretes írásban fejezi ki ellenvéleményét, miszerint tökmindegy, hogy házasok-e a szülők, az a lényeg, hogy jól bánjanak a gyerekkel. (Éljen-éljen). A főszerkesztő természetesen férfi, ami most jól jön, hiszen ő az egyetlen férfi, aki megszólal a témában...

A Népszabadság cikke szerencsére sokkal tárgyilagosabb, kifejezetten élvezhető olvasmány. Az utolsó mondat jó kiindulási alap lehet további kutatásokhoz is: "a felsőbb rétegek [nagyvárosi értelmiségiek]körében már jó tíz éve 20-30 százalék a házasságon kívül született gyerekek aránya" - azaz nincs változás az adatokban. A nem házas szülők gyerekeinek növekvő országos aránya tehát az 'alsóbb' néprétegek házasodási-születési viselkedéseinek változását tükrözi.

Ehhez hasonló jelenségről szól, de a még a dunaújvárosi újságírónál is aggódóbb hangon egy brit konzervatív politikus.


Nemzetközi kitekintés
:
A brit konzervatívok családügyi szakértője (valószínűleg ő a leendő családügyi miniszter is, hajrá Munkáspárt) is a házasságon kívül élő gyerekekre hivatkozik (hogy nekik milyen rossz a szülők felbomló kapcsolata), amikor a házasság intézményéért aggódik. Kijelenti, hogy a válás nehezítése jogilag nem lehetséges (mármint az Egyesült Királyságban), de azt tervezik, hogy adókedvezmény járjon a házaspároknak, mivel "az egykeresős családokkal mostohán bánik a jelenlegi adórendszer."

Most jön a java: járna adókedvezmény azoknak az apáknak is, akik a válás után "gyakrabban foglalkoznak a gyerekkel, mint az anya", és speciális képzésekkel szeretnének segíteni a férfiaknak (gondolom a házasoknak), hogy megfelelő családfenntartók legyenek.

Természetesen nehéz egy újságcikk alapján eldönteni, hogy pontosan mit terveznek, de ami látszik, az rossz hír: anyagi motivációval kívánják elérni, hogy az emberek házasodjanak és a feleségek maradjanak otthon - ezt persze valójában csak a jól keresi férfiak feleségei tehetik majd meg. Ha viszont elváltak, akkor a gyereküket egyedül nevelő férfiak speciális adókedvezményeket kapnak majd - miért nem a gyereküket egyedül nevelő szülők? Még egyszer: Hajrá Munkáspárt!

Címkék: ,

2009. december 13.

Kékharisnya

Koltai Tamás jól lehúzza az ÉS-ben a Magyar Színház Cyrano de Bergerac előadását. Biztos igaza van, meg különben is: ízlés, pofon stb. Az is szíve joga Koltainak, hogy Roxánt (a színlap írásmódja szerint) szentimentális buta libának nevezze.

Az viszont határozottan meglepett, hogy ezek után kékharisnyasága miatt is elveri a port szegény (kitalált) Roxánon, hiszen összes (fiktív) bűne, hogy tudott írni és olvasni. Na de akkor mit mondjunk Cyranoról (Sziránóról)? Koltai azt mondja, hogy egyszerre nagylelkű, hiú, pozőr, öntetszelgő és melankolikus, de amúgy ironikus, szabad szellem stb. Röviden: egyéniség.

Mostanában olvastam-olvastattam a diákjaimmal Iris Marion Young Justice and the Politics of Difference c. könyvének (Princeton University Press, 1990) egy fejezetét, amelyben az elnyomás (oppression) egyik formájának nevezi a kulturális imperializmust. Aszondja, hogy:

"Ugyanúgy, ahogy mindenki tudja, a Föld kering a Nap körül, azt is tudjuk, hogy a meleg férfiakra jellemző a promiszkuitás, az amerikai indiánok alkoholisták, a nők pedig jól bánnak a gyerekekkel. A fehér férfiak azonban individuumok lehetnek: rájuk nem vonatkoznak ezek a csoportjellemzők." (59. oldal)

Olvassunk Iris Marion Youngot.

Címkék: , ,