Házasság: random lapszemle
A téli szünetben még eklektikusabbak az olvasási szokásaim, mint a hétköznapokon. Így történhetett meg, hogy ma a Dunaújvárosi Hírlapot és a brit Guardiant nézegettem munka mellett/helyett. Bizarr módon mindkettőben írtak a házasságról és a házasságnak a gyerekekre gyakorolt jótékony hatásáról. Néhány nappal később a Népszabadság is írt a témáról, ekkor módosítottam az eredeti bejegyzést.
Kolor lokál:
Dunaújváros megyei jogú városban 2008-ban több gyerek született házasságon kívül, mint azon belül - innen indult a helyi lap szerzője, aki anyukákat (sic) és védőnőket kérdezett az aggasztó jelenség okairól (az elköteleződés hiánya) és következményeiről (rossz példát látnak az ún. szerelemgyerekek). Sajnos nem a teljes cikk olvasható online, és az sem látszik a belinkelt cikkből, hogy a papírújságban a címlapon indul a sztori, "Szerelemgyerekek" címmel, majd a kiderül, hogy a város "nem feltétlenül pozitív összefüggésben" szerepel a statisztikában. Persze az is lehet, hogy a cikkíró szeretné megmutatni "Igari Erikát és a kis Lilit", akik valóban bájosak (biztos azért, mert a szülők házasok (hehe)), és féloldalnyi képeken mosolyognak.
A nyilatkozó dunaújvárosi védőnő már nem illik tökéletesen az ideológia csapásirányba: szerinte ugyanis mellékes, hogy "szentesített párkapcsolatban" születik-e a gyerek. Ráadásul a védőnő nem bájos és nem mosolyog. Az viszont kifejeztten mókás, hogy a szerző konzervatív nézeteire maga a főszerkesztő reagál: a cikk mellett keretes írásban fejezi ki ellenvéleményét, miszerint tökmindegy, hogy házasok-e a szülők, az a lényeg, hogy jól bánjanak a gyerekkel. (Éljen-éljen). A főszerkesztő természetesen férfi, ami most jól jön, hiszen ő az egyetlen férfi, aki megszólal a témában...
A Népszabadság cikke szerencsére sokkal tárgyilagosabb, kifejezetten élvezhető olvasmány. Az utolsó mondat jó kiindulási alap lehet további kutatásokhoz is: "a felsőbb rétegek [nagyvárosi értelmiségiek]körében már jó tíz éve 20-30 százalék a házasságon kívül született gyerekek aránya" - azaz nincs változás az adatokban. A nem házas szülők gyerekeinek növekvő országos aránya tehát az 'alsóbb' néprétegek házasodási-születési viselkedéseinek változását tükrözi.
Ehhez hasonló jelenségről szól, de a még a dunaújvárosi újságírónál is aggódóbb hangon egy brit konzervatív politikus.
Nemzetközi kitekintés:
A brit konzervatívok családügyi szakértője (valószínűleg ő a leendő családügyi miniszter is, hajrá Munkáspárt) is a házasságon kívül élő gyerekekre hivatkozik (hogy nekik milyen rossz a szülők felbomló kapcsolata), amikor a házasság intézményéért aggódik. Kijelenti, hogy a válás nehezítése jogilag nem lehetséges (mármint az Egyesült Királyságban), de azt tervezik, hogy adókedvezmény járjon a házaspároknak, mivel "az egykeresős családokkal mostohán bánik a jelenlegi adórendszer."
Most jön a java: járna adókedvezmény azoknak az apáknak is, akik a válás után "gyakrabban foglalkoznak a gyerekkel, mint az anya", és speciális képzésekkel szeretnének segíteni a férfiaknak (gondolom a házasoknak), hogy megfelelő családfenntartók legyenek.
Természetesen nehéz egy újságcikk alapján eldönteni, hogy pontosan mit terveznek, de ami látszik, az rossz hír: anyagi motivációval kívánják elérni, hogy az emberek házasodjanak és a feleségek maradjanak otthon - ezt persze valójában csak a jól keresi férfiak feleségei tehetik majd meg. Ha viszont elváltak, akkor a gyereküket egyedül nevelő férfiak speciális adókedvezményeket kapnak majd - miért nem a gyereküket egyedül nevelő szülők? Még egyszer: Hajrá Munkáspárt!
Kolor lokál:
Dunaújváros megyei jogú városban 2008-ban több gyerek született házasságon kívül, mint azon belül - innen indult a helyi lap szerzője, aki anyukákat (sic) és védőnőket kérdezett az aggasztó jelenség okairól (az elköteleződés hiánya) és következményeiről (rossz példát látnak az ún. szerelemgyerekek). Sajnos nem a teljes cikk olvasható online, és az sem látszik a belinkelt cikkből, hogy a papírújságban a címlapon indul a sztori, "Szerelemgyerekek" címmel, majd a kiderül, hogy a város "nem feltétlenül pozitív összefüggésben" szerepel a statisztikában. Persze az is lehet, hogy a cikkíró szeretné megmutatni "Igari Erikát és a kis Lilit", akik valóban bájosak (biztos azért, mert a szülők házasok (hehe)), és féloldalnyi képeken mosolyognak.
A nyilatkozó dunaújvárosi védőnő már nem illik tökéletesen az ideológia csapásirányba: szerinte ugyanis mellékes, hogy "szentesített párkapcsolatban" születik-e a gyerek. Ráadásul a védőnő nem bájos és nem mosolyog. Az viszont kifejeztten mókás, hogy a szerző konzervatív nézeteire maga a főszerkesztő reagál: a cikk mellett keretes írásban fejezi ki ellenvéleményét, miszerint tökmindegy, hogy házasok-e a szülők, az a lényeg, hogy jól bánjanak a gyerekkel. (Éljen-éljen). A főszerkesztő természetesen férfi, ami most jól jön, hiszen ő az egyetlen férfi, aki megszólal a témában...
A Népszabadság cikke szerencsére sokkal tárgyilagosabb, kifejezetten élvezhető olvasmány. Az utolsó mondat jó kiindulási alap lehet további kutatásokhoz is: "a felsőbb rétegek [nagyvárosi értelmiségiek]körében már jó tíz éve 20-30 százalék a házasságon kívül született gyerekek aránya" - azaz nincs változás az adatokban. A nem házas szülők gyerekeinek növekvő országos aránya tehát az 'alsóbb' néprétegek házasodási-születési viselkedéseinek változását tükrözi.
Ehhez hasonló jelenségről szól, de a még a dunaújvárosi újságírónál is aggódóbb hangon egy brit konzervatív politikus.
Nemzetközi kitekintés:
A brit konzervatívok családügyi szakértője (valószínűleg ő a leendő családügyi miniszter is, hajrá Munkáspárt) is a házasságon kívül élő gyerekekre hivatkozik (hogy nekik milyen rossz a szülők felbomló kapcsolata), amikor a házasság intézményéért aggódik. Kijelenti, hogy a válás nehezítése jogilag nem lehetséges (mármint az Egyesült Királyságban), de azt tervezik, hogy adókedvezmény járjon a házaspároknak, mivel "az egykeresős családokkal mostohán bánik a jelenlegi adórendszer."
Most jön a java: járna adókedvezmény azoknak az apáknak is, akik a válás után "gyakrabban foglalkoznak a gyerekkel, mint az anya", és speciális képzésekkel szeretnének segíteni a férfiaknak (gondolom a házasoknak), hogy megfelelő családfenntartók legyenek.
Természetesen nehéz egy újságcikk alapján eldönteni, hogy pontosan mit terveznek, de ami látszik, az rossz hír: anyagi motivációval kívánják elérni, hogy az emberek házasodjanak és a feleségek maradjanak otthon - ezt persze valójában csak a jól keresi férfiak feleségei tehetik majd meg. Ha viszont elváltak, akkor a gyereküket egyedül nevelő férfiak speciális adókedvezményeket kapnak majd - miért nem a gyereküket egyedül nevelő szülők? Még egyszer: Hajrá Munkáspárt!
