Női mesék, női hisztik

Mindig azt hiszem, hogy már elég vastag a bőröm, de aztán sikerül megdöbbenteni mégis. Most ez a Népszabadság-cikk lepett meg.

Napokkal ezelőtt olvastam a hírt, hogy megtaláltak egy nőt, akit a rendőrség nagy erőkkel keresett (nyilván mert egy kisgyerekkel tűnt el), egy anyaotthonban. Meg hogy a férje kereste a legnagyobb erőkkel. Márpedig anyaotthonba, kisgyerekkel, azért szoktak érkezni a nők, mert bántalmazzák őket.

Ez a cikk ezt világossá is teszi.

De mik vannak még benne?

Hogy ha egy anyát bántalmaz a férje / a gyermeke apja, akinek ugye szülői felügyeleti joga van, akkor szinte lehetetlen elérnie, hogy ne kelljen rendszeresen találkoznia, illetve a gyermeknek rendszeresen találkoznia a bántalmazóval.

- Volt olyan eset, hogy hosszú-hosszú eljárások után sikerült végre bizonyítani a veszélyeztetést. Pedig ott nem csak arról volt szó, hogy az apa veri a feleségét, hanem meg is késelte - meséli a szakember.

Jaj. Szóval "meséli". Nem idézi fel, nem mondja, és talán nem is igaz, amit mond. Mesél. Szép szóhasználat.

És az is szép, hogy hosszú-hosszú eljárás kell ahhoz, hogy valaki kimondja: az, aki a feleségét bántalmazza, sőt, megkéseli, nem alkalmas arra, hogy a gyerekükkel kapcsolatot tarthasson. Hiszen ha csak az anyát késeli meg (igen, évekig veri, majd beledöf egy kést), attól egyes szakemberek és jogászok szerint még lehet kiváló apa, és a gyermeknek szüksége van az apjára, az apaképre, ahogy szokták mondani.

Aztán:

Azt, hogy a menedéket kérők közül hányan menekülnek "hisztiből", nem tudni, azt azonban határozottan állítja: az anyák nagyon sokára lépnek, amíg csak lehet, tűrik a lelki és fizikai megpróbáltatásokat.

A szövegből nem derül ki, hogy ez a hiszti-kérdés az újságíróé-e. De nyilván fontos kérdés, idézőjelestül... Nemi erőszak esetén is fel kell tenni a kérdést, hogy hány nő hazudik (mind, nyilván), és egy menekültszálláson is. Hiszen a nők hisztisek, egy kis sértődés miatt odahagyják az otthonukat és minden ingóságukat, és beköltöznek a gyerekükkel egy hajléktalanszállóra emlékeztető tömegszállásra. Mégis, hogyan jut az újságíró eszébe ezt kérdezni egy menekülő nők számára fenntartott anyaotthonban?

Ja, egyébként ez a nő felelőtlen is, mert nem jelentkezett a rendőrségen.

Szóval a nők, ha gyermekük van, gyakorlatilag semmit nem tehetnek, hogy távol maradhassanak a bántalmazó apától, még akkor is iszonyúan nehezen intézhetik ezt el, ha az kést vág beléjük, amúgy meg hisztisek is, menekülgetnek tetszésük szerint, és ráadásul rendre visszamennek a bántalmazóhoz a közös otthonukba. Ahogyan ez a nő is.