Womyn only. Autonóm feminista-leszbikus találkozó
bejegyezte: Borgos Anna
3 megjegyzés
Bécs, 2009. április 9-14.
Arcok, nyelvek, programok és mindenféle egyéb ingerek kavalkádja fogad minket az első ún. autonóm feminista-leszbikus találkozón Bécsben. A résztvevők többsége az anarcho-feminista szubkultúrát képviseli, a maga balos-hippis, anti-neoliberális, antiklerikális, „harcos” szemléletével. A külső megjelenés trendje is ezt hirdeti: bakancsok, piercingek, tetkók, felnyírt hajak, raszták. Nálunk meglehetősen ismeretlen és hagyománytalan ez a közeg, és nehéz is eldöntenem, mennyire tudok azonosulni a feminizmusnak ezzel az irányzatával. Mindenesetre izgalmas volt megmártózni benne.
A résztvevők összetételét tekintve az esemény kicsit emlékeztet a pár évvel ezelőtt megtapasztalt Ladyfestre, de amaz kisebb szabású volt, és sokkal kevésbé nemzetközi. A program píárja hatékonynak bizonyult: az öt nap alatt összesen 250 nő fordult meg a rendezvényen, 25 országból, Brazíliától Ukrajnán át Izraelig. A találkozót közel egy évig szervezték, kevés támogatásból, önkéntes munkában. A helyszín a WUK nevű alternatív kulturális squat több helyisége (köztük az alapító Frauenzentruméi), valamint kellemes udvara volt. Az (ön)szervezés tudatos része a közös öngondoskodás, főzés, mosogatás, takarítás, önkéntes csoportokban. Mindeközben a csicseriborsó számtalan feldolgozási lehetőségével ismerkedhettünk meg.
A programkínálat rendkívül gazdag, nagy részéről óhatatlanul le is maradtunk. Workshopok, filmek, városnézés, egyesületismertetők, országok nő- és meleghelyzetének bemutatója, tüntetés, buli. Én egy femzin-készítő műhelyen, egy nőszempontú városnézésen, a Rosa Lila Villa leszbikus centrumának kedves kalauzolásán, egy munkahelyi kizsákmányolásról szóló érdekes workshopon, egy litván nőhelyzetet bemutató, kissé monoton prezentáción, valamint egy generációk kapcsolatát boncolgató beszélgetésen vettem részt sok ötvenes (és néhány harmincas) osztrák, német, olasz és spanyol leszbikus között. (Elgondolkodtató, hogy nálunk a harmincasok számítanak elsőgenerációs aktivistának…)
A résztvevő országok közül a lengyelek, a portugálok, az ukránok (két látványosan eltérő csoportban), a finnek, a svédek, a szlovákok és a spanyolok bemutatkozóját hallhattuk, különböző hangsúlyokkal és egyéni (nemzet)karakterrel; szóba kerül az egyház szerepe, az abortuszkorlátozás, a prostitúció, a nőkereskedelem, a nők politikai részvétele, a feminista és LMBT civil szerveződések, melegjogok ügye. A mi kis magyar küldöttségünk is bemutatta az itteni meleghelyzetet és a Labrisz tevékenységeit az érdeklődő közönségnek, mindenkit biztatva, támogasson minket jelenlétével az idei felvonuláson. A Filmbizottság filmjeinek vetítését némi technikai malőr tette nehézkessé, amely az angol feliratok váratlan hiányából adódott (némi spontán tolmácsolás mentette a helyzetet).
Az ajánlatok között voltak még további workshopok filmkészítésről, szőrös nőkről, izraeli feminista békeszervezetekről, iráni leszbikusokról, és a lista messze nem teljes. Húsvét vasárnapra egy kissé ad hoc tüntetést is szerveztek a Stephansdom elé (a misére időzítve), többek között a vallási fundamentalizmus ellen. (Ezt sajnos átaludtuk, már csak a nyomait láttunk a Museumsquartieren.) És említsük meg a fergeteges vasárnap esti bulit is nagy tánc-, biliárd- és csocsómenetekkel.
A keddi záró plénumon nyilatkozhattunk, mennyire voltunk elégedettek a program különböző aspektusaival, szervezéssel, tartalommal (általános ováció és eufória), leírhattuk, mi volt jó és mi nem, és elindult az ötletelés a következő találkozóval kapcsolatos kérdésekről (hol, hogyan), valamint a kommunikáció technikájáról is (némi paranoid beütéssel: a levlistát megfigyelhetik, inkább postán kommunikáljunk...). A rendezvény nemzetközi feminista mozgalmi dalok önfeledt skandálásával zárult.
Arcok, nyelvek, programok és mindenféle egyéb ingerek kavalkádja fogad minket az első ún. autonóm feminista-leszbikus találkozón Bécsben. A résztvevők többsége az anarcho-feminista szubkultúrát képviseli, a maga balos-hippis, anti-neoliberális, antiklerikális, „harcos” szemléletével. A külső megjelenés trendje is ezt hirdeti: bakancsok, piercingek, tetkók, felnyírt hajak, raszták. Nálunk meglehetősen ismeretlen és hagyománytalan ez a közeg, és nehéz is eldöntenem, mennyire tudok azonosulni a feminizmusnak ezzel az irányzatával. Mindenesetre izgalmas volt megmártózni benne.
A résztvevők összetételét tekintve az esemény kicsit emlékeztet a pár évvel ezelőtt megtapasztalt Ladyfestre, de amaz kisebb szabású volt, és sokkal kevésbé nemzetközi. A program píárja hatékonynak bizonyult: az öt nap alatt összesen 250 nő fordult meg a rendezvényen, 25 országból, Brazíliától Ukrajnán át Izraelig. A találkozót közel egy évig szervezték, kevés támogatásból, önkéntes munkában. A helyszín a WUK nevű alternatív kulturális squat több helyisége (köztük az alapító Frauenzentruméi), valamint kellemes udvara volt. Az (ön)szervezés tudatos része a közös öngondoskodás, főzés, mosogatás, takarítás, önkéntes csoportokban. Mindeközben a csicseriborsó számtalan feldolgozási lehetőségével ismerkedhettünk meg.
A programkínálat rendkívül gazdag, nagy részéről óhatatlanul le is maradtunk. Workshopok, filmek, városnézés, egyesületismertetők, országok nő- és meleghelyzetének bemutatója, tüntetés, buli. Én egy femzin-készítő műhelyen, egy nőszempontú városnézésen, a Rosa Lila Villa leszbikus centrumának kedves kalauzolásán, egy munkahelyi kizsákmányolásról szóló érdekes workshopon, egy litván nőhelyzetet bemutató, kissé monoton prezentáción, valamint egy generációk kapcsolatát boncolgató beszélgetésen vettem részt sok ötvenes (és néhány harmincas) osztrák, német, olasz és spanyol leszbikus között. (Elgondolkodtató, hogy nálunk a harmincasok számítanak elsőgenerációs aktivistának…)
A résztvevő országok közül a lengyelek, a portugálok, az ukránok (két látványosan eltérő csoportban), a finnek, a svédek, a szlovákok és a spanyolok bemutatkozóját hallhattuk, különböző hangsúlyokkal és egyéni (nemzet)karakterrel; szóba kerül az egyház szerepe, az abortuszkorlátozás, a prostitúció, a nőkereskedelem, a nők politikai részvétele, a feminista és LMBT civil szerveződések, melegjogok ügye. A mi kis magyar küldöttségünk is bemutatta az itteni meleghelyzetet és a Labrisz tevékenységeit az érdeklődő közönségnek, mindenkit biztatva, támogasson minket jelenlétével az idei felvonuláson. A Filmbizottság filmjeinek vetítését némi technikai malőr tette nehézkessé, amely az angol feliratok váratlan hiányából adódott (némi spontán tolmácsolás mentette a helyzetet).
Az ajánlatok között voltak még további workshopok filmkészítésről, szőrös nőkről, izraeli feminista békeszervezetekről, iráni leszbikusokról, és a lista messze nem teljes. Húsvét vasárnapra egy kissé ad hoc tüntetést is szerveztek a Stephansdom elé (a misére időzítve), többek között a vallási fundamentalizmus ellen. (Ezt sajnos átaludtuk, már csak a nyomait láttunk a Museumsquartieren.) És említsük meg a fergeteges vasárnap esti bulit is nagy tánc-, biliárd- és csocsómenetekkel.
A keddi záró plénumon nyilatkozhattunk, mennyire voltunk elégedettek a program különböző aspektusaival, szervezéssel, tartalommal (általános ováció és eufória), leírhattuk, mi volt jó és mi nem, és elindult az ötletelés a következő találkozóval kapcsolatos kérdésekről (hol, hogyan), valamint a kommunikáció technikájáról is (némi paranoid beütéssel: a levlistát megfigyelhetik, inkább postán kommunikáljunk...). A rendezvény nemzetközi feminista mozgalmi dalok önfeledt skandálásával zárult.
Címkék: Aktivizmus, Borgos Anna, Feminizmus, Gender
3 megjegyzés:
kémeim jelentették, h melegjogok örve alatt elhangzott, tévút a melegházasság erőltetése, nem lenne szabad hozzáasszimilálódni a heterókhoz, nem ez a helyes emancipációs út
erről nem hallottál vmit?
Ez általában az anarcho-feminista vagy (anarcho)queer álláspont, tehát nem csodálkoznék; gyakran elhangzik hasonló rendezvényeken (+ olvasható weboldalakon).
Ez a Rosa Lila Villa melegház Lila Tip nevű leszbikus részlegének munkatársnője szájából hangzott el ottjártunkkor (legalábbis én tőle hallottam, de lehet, hogy máshol is elhangzott a rendezvényen mint anarchofeminista vélemény). Ők magát a házasság intézményét kritizálják, és ezért minden ilyen irányú erőfeszítéstől távol tartják magukat. Azt azért elismerték, hogy sok melegnek volna ilyen igénye, nemcsak szimbolikus értelemben, és akkor ez ugye felveti azt a kérdést, hogy kiket is képvisel egy ilyen Lila Tip... De úgy tűnt, hogy ők igazából senkit nem akarnak "képviselni", tanácsadó centrumot és könyvtárat működtetnek, nem foglalkoznak pl. lobbizással, jogvédelemmel.
Megjegyzés küldése
A megjegyzéseket előzetesen nem moderáljuk (megjelenésük után viszont esetenként igen: lásd moderálási alapelveinket). A megjelenés néhány percet vesz igénybe.
<< Főoldal