A melegek bűnösök, ámde isten megbocsátó

Melegnek lenni bűn, ámde isten megbocsátó, tudtam meg egy civil szervezet közleményéből március 9-én, abból az alkalomból, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt tárgyalta az országgyűlés emberi jogi bizottsága. Különösebben nem is lepődtem volna meg, hiszen valamilyen rejtélyes okból kifolyólag a bizottság évek óta meghallgat válogatottan homofób vallási szektákat is a melegeket érintő családjogi, tehát nem vallási kérdések kapcsán, amíg tudomásomra nem jutott, hogy a közleményt kiadó PFLAG egyesület melegszervezetnek tartja magát. Illetve nem is melegszervezetnek, hanem olyan szervezetnek, ami „sokkal több”, „első”.

A dolog innen vált érdekessé, ahogy mondani szokás.

Az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a Parlament főemelet 61. számú tanácstermében 2009. március 9-én 12 órai kezdettel újra tárgyalja az azonos neműek élettársi kapcsolatának törvényjavaslatát.

Közleményük mindjárt egy félreértésre okot adó pontatlansággal kezdődik, hiszen az előző, 2007-es törvényben szabályozott bejegyzett élettársi kapcsolat nem csak az azonos nemű párokra vonatkozott (de még a 2005-ös SZDSZ javaslat sem), így a bizottság most először foglalkozott olyan előterjesztéssel, amelyre illik az "azonos neműek élettársi kapcsolatának törvényjavaslata” megjelölés.

Meghívást kaptunk a bizottsági ülésre, s az ülés után a Parlamentben várjuk a sajtó képviselőit.

A bevezetés folytatása meglehetősen szabadon interpretálja azt a helyzetet, hogy a bizottság több meleg- és nőszervezetet is megkeresett azzal, hogy a meghallgatáson egyetlen felszólalásra van lehetőség, ezért egyeztessék véleményeiket egymás között a szervezetek, és jelöljék ki maguk közül azt az egyetlen szervezetet, amelyik képviselni fogja egyeztetett álláspontjukat. Ez a választás a kilenc melegszervezetet összefogó Magyar LMBT Szövetségre esett, csak a Szövetség ügyvivője, Steigler Sándor kapott meghívást a Parlamentbe, és csakis ő szólalt fel a javaslat általános vitára alkalmasságát támogató oldal nevében. Amennyiben a bizottság által előzetes egyeztetés lefolytatása céljából megkeresett többi szervezettől is jelen voltak a bizottsági ülésen, ők mint hallgatóság voltak jelen, nem pedig mint meghívott felszólalók.

Az első, amit még a szüleimtől tanultam, hogy minden embert fogadjak el olyannak, amilyen, függetlenül a bőrszínétől, a vallásától, a testi fogyatékosságától és természetesen a nemi identitásától.

Mivel a szöveg egészében az „azonos nemű párok” kifejezést használja a nyilatkozat, rendkívül problémás, hogy ezekkel az azonos nemű párokkal kapcsolatban a nemi identitásra, mint egyedüli tiszteletben tartandó jellemzőre hivatkozik, és nem említi mellette a szexuális irányultságot. Bár a transzneműek között is vannak homoszexuálisok, általánosságban mégsem tekinthetjük az azonos nemű párválasztást a transzneműek jellemzőjének. Hogy nem egyszeri tévedésről van szó, mutatja, hogy a PFLAG elnöke néhány nappal későbbi nyilatkozatában már egyenesen az értelmezhetetlen „nemi orientációról” beszél:

Én, mint több gyermekes heteroszexuális családanya, meg vagyok róla győződve, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolattól a gyermekeim nemi orientációja nem fog megváltozni, attól a gyermekeim nem fognak a saját nemükhöz vonzódni, hogy az azonos nemű párok törvényes jogokkal élve élhetnek együtt.

Visszatérve a március 9-i szövegre, már meg is érkeztünk az érvelés szívéhez, a bibliázáshoz:

A második dolgot, ami fontos volt mindig nekem, a lelkipásztorunk tanította meg, még pedig azt, hogy a Szent Biblia Isten szava. Tudom, hogy sokan azzal érvelnek, a Bibliában benne van az, hogy a homoszexualitás bűn, de a 103. Zsoltárban az is benne van, hogy az Isten nem a bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.

Azt, hogy sokan azzal érvelnek, ami a Bibliában van, a családjogi törvényalkotás kapcsán csak egyféleképpen lehet visszautasítani: az állam és az egyház elválasztásának alkotmányos elve nem teszi lehetővé a törvényalkotók számára, hogy bizonyos egyházak szent könyvére hivatkozva hozzanak minden állampolgárra kiterjedő hatállyal törvényeket. Az kétségtelen, hogy az Emberi jogi Bizottság súlyos hibát követett el akkor, amikor egy családjogi kérdésben nemcsak az érintettek véleményét hallgatta meg, hanem olyan nem érintettekét is, mint a Hit Gyülekezete, vagy az Életvédő Fórum; és nem is csupán nem érintettek fejthették ki a véleményüket, de érvelésük vallási tartalma folytán sem volt figyelembe vehető a Bizottság részéről, vallási szervezetek meghívásáról lévén szó, előre látható módon.

Ugyanilyen súlyos hibát követett el a PFLAG Egyesület is, amikor a törvényalkotás folyamatába tévedésből beemelt bibliai hivatkozásokat érdemben, további bibliai hivatkozásokkal szándékozott megcáfolni, ahelyett, hogy azokat általában vallási tartalmuk okán utasította volna vissza. De hibának tartom a Magyar LMBT Szövetség részéről is, hogy egyáltalán felmerülhetett, hogy ezt az alapvető félreértésen alapuló nyilatkozatot a Szövetség ügyvivője felolvassa a Bizottság előtt. Csak a szerencsénknek köszönhetjük, hogy idő hiányában a levezető elnök nem tette lehetővé a PFLAG nyilatkozatának az ismertetését a Szövetség ezt kezdeményező ügyvivőjének.

Tovább tetézi a bajt, hogy a PFLAG vallásos érvelése tartalmilag is erősen kifogásolható, megbélyegző. Azzal, hogy hivatkozik rá, de meg sem próbál érvelni ellene, elfogadja, megerősíti, mi több, terjeszti azt a vallásos véleményt, hogy a melegek bűnösök. Közismert, hogy ez a vélemény vallásos alapon is erősen vitatható, többek között Birtalan Balázs is érvelt ellene Halállal lakoljanak? című könyvében (IV.5. A homoszexualitás erkölcsisége), a téma irodalma, a bibliai hivatkozások értelmezése szerteágazó és bonyolult kérdéskör. (Az Öt Kenyér olvasóterme) Egy reflektálatlan kijelentés a bűnösségről, bizony, ezen a területen is hozzá nem értésről árulkodik.

Egy történet: Adva van egy azonos nemű pár, akik hosszú évek óta boldogan, szeretetteljes kapcsolatban élnek. Egy napon az egyik fél balesetet szenved, súlyos állapotban kerül kórházba, a párja, amikor ezt megtudja, rohan hozzá, de zárt ajtókba ütközik. Az intenzív osztályon fekvő beteghez ugyanis csak a hozzátartozók léphetnek be. Nem lehet ott a szeretett társ mellett, nem foghatja a kezét. A beteg néha magához tér, s csodálkozva és szomorúan tapasztalja, hogy az az ember, akivel eddig boldogan élt, nincs mellette, nem érti, hogy miért? Betegünk sajnos meghal, a társa még el sem búcsúzhatott tőle, nem lehetett vele, s nem biztosíthatta szeretetéről. Csak az évek óta nem látott rokonok mehettek be hozzá, akik sokkal kevesebbet jelentettek neki, mint a kedvese.

A szöveg tanmese jellegű része is tartalmaz további tévedéseket, így például a de facto élettársak eddig is hozzátartozók (de nem közeli hozzátartozók) voltak (Ptk. 578/G. § (1) „Az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. Ha a közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni. A háztartásban végzett munka a szerzésben való közreműködésnek számít. (2) Ezeket a szabályokat kell alkalmazni - a házastársak kivételével - a közös háztartásban élő más hozzátartozók vagyoni viszonyaira is.” A megfogalmazásból: „más hozzátartozók” kitűnik, hogy az élettársak Ptk-beli meghatározása eddig is hozzátartozóknak tekintette az élettársakat.) Ugyanilyen rossz, pontatlan példa az egészségügyi törvényre hivatkozás, ami szintén széles körben megengedte eddig is meghatalmazott kijelölését súlyos betegség esetére.

Összességében a nyilatkozat olyan jószándékú, ám hozzáértés hiányában könnyedén megcáfolható tévedésekkel zsúfolt, és így sokat ártani képes fércmunka benyomását kelti, amit indokolatlanul emelt ki a PFLAG Egyesület a más melegszervezetekkel a parlamenti bizottság kérésére lefolytatott egyeztetési folyamatból.