Kizártak
A Magyar Narancs múlt heti számában interjút közölt Paczolay Péterrel, az Alkotmánybíróság elnökével. Megkérdezték az AB bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló döntéséről is. (Ld. ezt a korábbi bejegyzést.) Paczolay érdekes új identitást definiál a melegek és leszbikusok számára: a házasságkötésből kizártaknak nevezi őket. (Előbújás: Anya, apa, én egy házasságkötésből kizárt vagyok.) Node idézem a vonatkozó részt:
"(..) nálunk az alaptörvényben külön szerepel a házasság védelme - a Lajtán túli országokban ilyet ritkán látni." Hát nem csoda. A házasság olyan intézmény, amely jelentős hagyományokkal rendelkezik kultúránkban. Miért kellene külön védeni? Pontosan mit jelentene ez a védelem? Rendben, élhessen vele, aki élni akar. De ha valaki nem, akkor hogyan lehetne erőltetni? Miért kellene bármilyen (alap)törvényi szabályozással tenni ezt?
"Ráadásul 1995-ben az AB kimondta, hogy a házasság egy férfinak és egy nőnek a köteléke, de azt elismerte, hogy a kérdés megítélésében dinamikus fejlődés tapasztalható a történelemben. Tehát ezt az intézményt nem lehet megszüntetni, illetve a házasságot más hasonló intézményekkel szemben védeni kell." De vajon mi a két mondat közötti kapcsolat? Hol az ellentmondás? 1. A konzervatív országokban csak különneműek házasodhatnak, a nyitottabban gondolkodó népeknél meg az azonos neműek is, és egyre több olyan állam van, amely ezt lehetővé teszi. 2. Ki akarja megszüntetni a házasságot? És hogyan kell védeni? Ha a védelem azt jelenti, hogy egy bék nem járhat ugyanolyan jogokkal (hiszen ezt mondta utoljára az AB), akkor is hol az ellentmondás? Az azonos neműek közötti házasság nem szünteti meg az intézményt. Az intézmény pont úgy virulhat a legjobban, ha különnemű és azonos nemű párok is házasodhatnak, és ha a sáncolásos védelem csak úgy érvényesülhet, hogy a bék intézménye kevesebb jogot biztosít, mint a házasság, akkor legyen, de a bék is legyen egyformán nyitva mindenki előtt. A homofóbia érvei egyszerűen nem szoktak logikusak lenni.
MN: Egy másik sokat vitatott téma: a bejegyzett élettársi kapcsolat (bék). A törvényt megsemmisítő határozat bírálói szerint ilyen alapon a válást is betilthatná a testület, hiszen az is gyengíti a házasság intézményét.Szóval nagyot vitáztak. Ez azért jó, vagyis még mindig jobb, mint ha mindegyikük egyértelműen konzervatív és heteroszexista érveléssel állt volna elő.
PP: Ez egy nagyon nehéz kérdés volt, a kilenc bíró kilencféleképpen közelített a problémakörhöz. Bár az egy szem különvélemény nem ezt tükrözi, a vita rendkívül árnyalt volt. Az alapvető morális, erkölcsi attitűdök, felfogások mozdultak meg. Nincs ebben semmi különös, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának tagjait például a nagy kérdésekről - eutanázia, abortusz - alkotott felfogásuk alapján kategorizálják, ez sokszor még a kinevezésükben is szerepet játszik. A kiindulópont az volt, hogy nálunk az alaptörvényben külön szerepel a házasság védelme - a Lajtán túli országokban ilyet ritkán látni. Ráadásul 1995-ben az AB kimondta, hogy a házasság egy férfinak és egy nőnek a köteléke, de azt elismerte, hogy a kérdés megítélésében dinamikus fejlődés tapasztalható a történelemben. Tehát ezt az intézményt nem lehet megszüntetni, illetve a házasságot más hasonló intézményekkel szemben védeni kell. Az elénk került törvényben viszont volt egy olyan általános utaló szabály, mely szerint a házasságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni minden egyéb vonatkozásban a bejegyzett élettársi kapcsolatra. Az előadó bíró, Lenkovics Barnabás előkészítő anyagában egyebek között azt a megoldást is felvetette, hogy a házasság nem sérül, ha a két intézmény között van egy szignifikáns különbség. Márpedig van egy ilyen: az örökbefogadás tilalma. De a vita végén az volt a konszenzusos vélemény, hogy ez kevés, a bejegyzett élettársi kapcsolat megkettőzi a házasság intézményét.
MN: Nem lehetett volna a tizennégy évvel ezelőtti határozatot felülbírálni?
PP: A többség most úgy döntött, hogy az 1995-ös álláspontról nem mozdulunk el. A jelenleg lehetséges élettársi kapcsolatot egyébként az Alkotmánybíróság terjesztette ki az azonos neműekre. Most pedig kimondtuk: ha a házasság egy férfi és egy nő kapcsolata, akkor nem lehet elvitatni a házasságkötésből kizártaktól, hogy egy ahhoz hasonló intézmény keretei között éljenek. Úgy tudom, a kormány már készül a megfelelő szabályozás kidolgozására.
"(..) nálunk az alaptörvényben külön szerepel a házasság védelme - a Lajtán túli országokban ilyet ritkán látni." Hát nem csoda. A házasság olyan intézmény, amely jelentős hagyományokkal rendelkezik kultúránkban. Miért kellene külön védeni? Pontosan mit jelentene ez a védelem? Rendben, élhessen vele, aki élni akar. De ha valaki nem, akkor hogyan lehetne erőltetni? Miért kellene bármilyen (alap)törvényi szabályozással tenni ezt?
"Ráadásul 1995-ben az AB kimondta, hogy a házasság egy férfinak és egy nőnek a köteléke, de azt elismerte, hogy a kérdés megítélésében dinamikus fejlődés tapasztalható a történelemben. Tehát ezt az intézményt nem lehet megszüntetni, illetve a házasságot más hasonló intézményekkel szemben védeni kell." De vajon mi a két mondat közötti kapcsolat? Hol az ellentmondás? 1. A konzervatív országokban csak különneműek házasodhatnak, a nyitottabban gondolkodó népeknél meg az azonos neműek is, és egyre több olyan állam van, amely ezt lehetővé teszi. 2. Ki akarja megszüntetni a házasságot? És hogyan kell védeni? Ha a védelem azt jelenti, hogy egy bék nem járhat ugyanolyan jogokkal (hiszen ezt mondta utoljára az AB), akkor is hol az ellentmondás? Az azonos neműek közötti házasság nem szünteti meg az intézményt. Az intézmény pont úgy virulhat a legjobban, ha különnemű és azonos nemű párok is házasodhatnak, és ha a sáncolásos védelem csak úgy érvényesülhet, hogy a bék intézménye kevesebb jogot biztosít, mint a házasság, akkor legyen, de a bék is legyen egyformán nyitva mindenki előtt. A homofóbia érvei egyszerűen nem szoktak logikusak lenni.
Címkék: Homofóbia, LMBT, Sándor Bea

5 megjegyzés:
sztem az, h "a házasságkötésből kizártaktól nem lehet elvitatni egy házassághoz hasonló jogintézményt", egy érvelés, amelyben a helyén van a "házasságból kizártak", funkciója van, nem lehetne felcserélni a melegekkel anélkül, h ne sérüljön az érvelés
"Az intézmény pont úgy virulhat a legjobban, ha különnemű és azonos nemű párok is házasodhatnak, és ha a sáncolásos védelem csak úgy érvényesülhet, hogy a bék intézménye kevesebb jogot biztosít, mint a házasság, akkor legyen, de a bék is legyen egyformán nyitva mindenki előtt."
ez igaz, de erről annyit mond az interjú, h "1995-ben az AB kimondta, hogy a házasság egy férfinak és egy nőnek a köteléke". vagyis nem támasztja alá p. érveléssel a melegházasság tilalmát, hanem olyan adottságként tekint a 95-ös döntésre, amit MOST nem vizsgált felül az ab. ez így teljesen logikus, van egy 95-ös ab döntés a férfi-nő házasságról, ezután már csak azt kell külön indokolnia az ab-nak, ha ettől el akar térni
és az nem érinti p. logikáját, h SZTEM nem pontosan ezt mondta ki a 95-ös döntés, meg h hibás és tarthatatlan a 95-ös érvelés, ráadásul a nemzetközi jogi környezet drasztikus megváltozása már most is indokolná a felülvizsgálatot
Szerintem a "házasság védelme" felettébb problematikus elképzelés, a vallási érzületek tiszteletben tartásával együtt. Az állam által biztosított védelem elsősorban embereket, egyéneket illeti meg. Az intézmények közül pedig kizárólag azok védendők - és ezek is csak másodsorban-, amelyek szükségesek az egyének védelme, jogaiknak biztosítása érdekében szükségesek. Szóval, abszurdnak tartom, hogy bárki is védendőnek tartja a házasságot, mint intézményt - a családban élőket védeni kell, de persze semmivel jobban, mint a szinglik, és a gyerekeket is csupán azért szabad kiemelni, mert különösen kiszolgáltatottak, nem azért, mert többet "érne", mint egy felnőtt.
- Az már más kérdés, hgoy a családban élőket nemritkán leginkább családtagjaiktól kell védelmezni...
Mondjuk, szerintem a házasság intézményét inkább eltörölni kéne, mert hagyományainál fogva olyan magatartásformákat támogat (hierarchikus nő-férfi-viszony), amelyek az egyének számára károsak lehetnek. Persze érhető, hogy a nem-heteróknak a házasság kiterejsztése a társadalmi elfogadottság jelképe lenne.
nyilván a melegekkel szemben is disznóság volt, de együttélő heteróként is sértőnek találom az AB érvelését és döntését. nehogy már egy másik kapcsolat csak azért magasabb rendű legyen és védendő, mint a miénk, mert egy foggyer állami alkalmazott rápecsételt. a család, az igen, az védendő, és nagyon érdemes lenne végre átgondolni,hogy mit is jelent a mai társadalomban a család. mert hogy baromira nem a házasságon alapuló kapcsolatokat. tököm tele van az ilyen konzervatív, idióta szemlélettel.
Semmilyen kapcsolat nem védendő önmagáért, hanem csak annyiban, amennyiben az adott kapcsolatban élők jogait védjük. Nem a házasság, párkapcsolat, család védendő, hanem az egyén, akinek védelméhez hozzátartozna az ő emberi kapcsolatainak védelme.
A szülő-gyermek kapcsolat vagy az anyaság sem önmagában védendő, hanem csak annyiban, amennyiben ez a szülő és a gyerek jólétét szolgálja.
Megjegyzés küldése
A megjegyzéseket előzetesen nem moderáljuk (megjelenésük után viszont esetenként igen: lásd moderálási alapelveinket). A megjelenés néhány percet vesz igénybe.
<< Főoldal