Féltékenység
bejegyezte: Nira
10 megjegyzés
A HVG legfrissebb számában jelent meg Németh András cikke a féltékenységről. Elvileg arról. Csakhogy a cikk összemos néhány dolgot, amit nem kellene, és ezek az összemosások nagyon ott ülnek a köztudatban is. És ártalmasak.
Visszautalok egy korábbi bejegyzésre, amelynek egyik lényeges mondandója, hogy "szerelmi" gyilkosság / féltékenységi bántalmazás nem létezik. Aki szerelmes, az szerelmes, aki féltékeny, az féltékeny, aki meg bántalmaz, az bántalmaz, és ezt nem azért teszi, mert szerelmes vagy féltékeny, hanem mert uralkodni akar a másikon. Az alaptalan féltékenykedés a másik birtoklására irányul. A verés is a másik birtoklására / uralására irányul. A "féltékenységből ölt a ...-i gyilkos, aki az áldozat férje volt" típusú hírek olyan kapcsolatokról szólnak, amelyekben a férfi bántalmazta a nőt, és annak kitörési kísérletét gyilkossággal torolta meg, mert birtokolni akarta -- a féltékenység csak alibi.
Node lássuk a cikket:
- Az első része arról szól, hogy a kutyák kutatók szerint ismerik a féltékenységet, az irigységet és a versengést. Ez nem lep meg. Az érdekes kérdés, hogy ezt az emberekkel való szocializáció során tanulták-e meg. Az emberi társaságokban mindenesetre nyilvánvalóan fontos motivációs tényező mind a három, a maguk átfedéseivel.
- Ezután az emberi féltékenységre tér rá a cikk, és egy ponton olyan kutatókra hivatkozik, akik a "természettől adott" férfi-nő kapcsolatokra hivatkoznak. Ez nagyon szép. Az ilyen tudósok rendre a természettel és az ösztönökkel zsonglőrködnek, miközben társadalmi konstrukciókat mutatnak be. Mert lehet mondani, hogy a férfiak "elsősorban a nők fizikai félrelépésétől tartanak, míg (a nők) inkább társuk érzelmi hűtlenségétől", meg hogy "minden kultúrában inkább a férfiaknak van szeretőjük, s ha nagyszámú alanyt kérdeznek meg, mindig arra jutnak, hogy a nők inkább el tudják fogadni társuknál a komoly érzelmi kötődés nélküli alkalmi kapcsolatokat, mint a férfiak” (mondja is Szendi Gábor pszichológus), csakhogy ennek az az egyszerű oka, hogy minden kultúrában a férfiak mozognak többet nyilvános terekben, nálunk is egy-két generációval ezelőttig a nők nem jártak el munkahelyekre és sok más helyre, tehát a férfiaknak van lehetőségük otthonuk falain kívüli kapcsolatokat keresni, a nők jelentős részének meg nincs (sok helyen ma is így van ez -- Magyarországon is sok helyen).
- "Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a világban évente mintegy félmillió ember válik gyilkosság áldozatává, s az ilyen esetek negyede-ötöde mögött található meg indítékként a féltékenység. Buss egy ötezer ember bevonásával készített felméréssel is illusztrálta, mennyire pusztító érzelem a féltékenység: a megkérdezett férfiak 91 és a nők 84 százaléka gondolt legalább egyszer arra, hogy végez szerelmi vetélytársával."
Ez már a csúsztatás egészen végletes példája. Amire a WHO adatai utalnak, az az, hogy hány ember hal meg azért, mert a partnere azt mondja, hogy féltékeny rá, mert birtokolni / kontrollálni akarja, és megöli. Általában nem a "vetélytársát" öli meg (persze ritkábban ez is előfordul), holott ez lenne a logikus (mellesleg: ez van a természetben is, az állatok a vetélytársaikat gyepálják, nem azt, akiért folyik a küzdelem). Vagyis amit az állatok csinálnak, az logikus. Amit az emberek csinálnak, amikor (gyakran féltékenységre hivatkozva) bántalmazzák és megölik a társukat (vagy a volt társukat, amikor az már elhagyta őket), az nem természeti, hanem társadalmi jelenség. És semmi köze a motiváló féltékenységhez, irigységhez és versengéshez sem. A cikk viszont egy szót sem szól a szisztematikus és igen elterjedt nőbántalmazásról -- csak összemossa más, alapvetően konstruktív érzésekkel, és burkoltan azt mondja, hogy végső soron elfogadható, hiszen "természetes". A vetélytárs megölésére gondolni egyáltalán nem ugyanaz, mint valakit éveken át bántalmazni és féltékenységre hivatkozva megölni -- ami a világon rengeteg nővel történik.
Visszautalok egy korábbi bejegyzésre, amelynek egyik lényeges mondandója, hogy "szerelmi" gyilkosság / féltékenységi bántalmazás nem létezik. Aki szerelmes, az szerelmes, aki féltékeny, az féltékeny, aki meg bántalmaz, az bántalmaz, és ezt nem azért teszi, mert szerelmes vagy féltékeny, hanem mert uralkodni akar a másikon. Az alaptalan féltékenykedés a másik birtoklására irányul. A verés is a másik birtoklására / uralására irányul. A "féltékenységből ölt a ...-i gyilkos, aki az áldozat férje volt" típusú hírek olyan kapcsolatokról szólnak, amelyekben a férfi bántalmazta a nőt, és annak kitörési kísérletét gyilkossággal torolta meg, mert birtokolni akarta -- a féltékenység csak alibi.
Node lássuk a cikket:
- Az első része arról szól, hogy a kutyák kutatók szerint ismerik a féltékenységet, az irigységet és a versengést. Ez nem lep meg. Az érdekes kérdés, hogy ezt az emberekkel való szocializáció során tanulták-e meg. Az emberi társaságokban mindenesetre nyilvánvalóan fontos motivációs tényező mind a három, a maguk átfedéseivel.
- Ezután az emberi féltékenységre tér rá a cikk, és egy ponton olyan kutatókra hivatkozik, akik a "természettől adott" férfi-nő kapcsolatokra hivatkoznak. Ez nagyon szép. Az ilyen tudósok rendre a természettel és az ösztönökkel zsonglőrködnek, miközben társadalmi konstrukciókat mutatnak be. Mert lehet mondani, hogy a férfiak "elsősorban a nők fizikai félrelépésétől tartanak, míg (a nők) inkább társuk érzelmi hűtlenségétől", meg hogy "minden kultúrában inkább a férfiaknak van szeretőjük, s ha nagyszámú alanyt kérdeznek meg, mindig arra jutnak, hogy a nők inkább el tudják fogadni társuknál a komoly érzelmi kötődés nélküli alkalmi kapcsolatokat, mint a férfiak” (mondja is Szendi Gábor pszichológus), csakhogy ennek az az egyszerű oka, hogy minden kultúrában a férfiak mozognak többet nyilvános terekben, nálunk is egy-két generációval ezelőttig a nők nem jártak el munkahelyekre és sok más helyre, tehát a férfiaknak van lehetőségük otthonuk falain kívüli kapcsolatokat keresni, a nők jelentős részének meg nincs (sok helyen ma is így van ez -- Magyarországon is sok helyen).
- "Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a világban évente mintegy félmillió ember válik gyilkosság áldozatává, s az ilyen esetek negyede-ötöde mögött található meg indítékként a féltékenység. Buss egy ötezer ember bevonásával készített felméréssel is illusztrálta, mennyire pusztító érzelem a féltékenység: a megkérdezett férfiak 91 és a nők 84 százaléka gondolt legalább egyszer arra, hogy végez szerelmi vetélytársával."
Ez már a csúsztatás egészen végletes példája. Amire a WHO adatai utalnak, az az, hogy hány ember hal meg azért, mert a partnere azt mondja, hogy féltékeny rá, mert birtokolni / kontrollálni akarja, és megöli. Általában nem a "vetélytársát" öli meg (persze ritkábban ez is előfordul), holott ez lenne a logikus (mellesleg: ez van a természetben is, az állatok a vetélytársaikat gyepálják, nem azt, akiért folyik a küzdelem). Vagyis amit az állatok csinálnak, az logikus. Amit az emberek csinálnak, amikor (gyakran féltékenységre hivatkozva) bántalmazzák és megölik a társukat (vagy a volt társukat, amikor az már elhagyta őket), az nem természeti, hanem társadalmi jelenség. És semmi köze a motiváló féltékenységhez, irigységhez és versengéshez sem. A cikk viszont egy szót sem szól a szisztematikus és igen elterjedt nőbántalmazásról -- csak összemossa más, alapvetően konstruktív érzésekkel, és burkoltan azt mondja, hogy végső soron elfogadható, hiszen "természetes". A vetélytárs megölésére gondolni egyáltalán nem ugyanaz, mint valakit éveken át bántalmazni és féltékenységre hivatkozva megölni -- ami a világon rengeteg nővel történik.
Címkék: Gender, Nira, Nők elleni erőszak
10 megjegyzés:
"Amit az emberek csinálnak, amikor (gyakran féltékenységre hivatkozva) bántalmazzák és megölik a társukat (vagy a volt társukat, amikor az már elhagyta őket), az nem természeti, hanem társadalmi jelenség."
Dehogynem! Természeti jelenség, nagyon is bennedübörög az evolúció - a félrelépő nők írmagját is kiírtják és "kitenyésztik" a rendkívül alázatos, minden megalázásra, bunkóságra is mosolygó és bologató házi kedvenc.
Ne felejtsük el, hogy féltékenységből avagy birtoklási vágyból nemcsak férfiak, hanem nők is ölnek, nők is bántalmaznak (érzelmileg zsarolnak vagy akár fizikálisan is nekimennek a férfiaknak avagy a vélt vagy valós vetélytársnak).
A mai világban a nőknek ugyanúgy meg van a lehetőségük a félrelépésre, mint a férfiaknak és meg is teszik, a különbség csak az eredményben van. Míg a férfiak többnyire csak alkalmi "félrelépéseket" követnek el aminek igen ritkán eredménye a család széthullása (tehát nem igazán a nő érzelmeit, mint inkább a szexet keresik), addig a nők érzelmi alapon az egész család széthullását eredményező kapcsolatot kezdeményeznek, vagy hiszik azt, hogy ilyen kapcsolat az új "pasi" (aki persze szintén csak szeretkezni szeretett volna és amint kiderül számára a nagy romantikus terv, menekül fejvesztve). Míg tehát a férfiak esetében a gyerekek többnyire nem sérülnek, a nők esetében igen, sokszor apa nélkül maradnak, illetve új "apukát" kell megszokniuk.
A vetélytárs megölése egyáltalán nem logikus (az állatok többnyire szintén nem tudnak logikusan gondolkodni), hiszen a vetélytárs megölése maximum egy újabb vetélytársat eredményez (a hiba ugyanis többnyire a partnerben van, minthogy kétemberes a dolog), ezért szokták a partnert támadni. Nem tudom szokta-e az író nézni a "Hűtlen házastársakat", de a legviccesebb az egészben az, amikor (és ez többnyire a nők szokása), még a félrelépéskor lebuktatott személy van a legjobban felháborodva azon, hogy őt lebuktatták, a másikat hibáztatva azért, hogy "hogy merte ezt tenni vele", mármindhogy kamerák elé állította a félrelépését. A férfiak inkább igyekszenek elbújni, lehetőleg olyan kicsivé válni, hogy ne is látszódjanak.
Végül pedig az utolsó bekezdésre ismét felhívom a figyelmet, férfiakat és nőket egyaránt gyilkolnak és vernek a "féltékenység oltárán", tehát teljesen felesleges kiélezni a kérdést a nőkre.
Kaktuszka írására szintén megemltem, hogy nemcsak a félrelépő nőket, hanem a félrelépő férfiakat is igyekeznek kiírtani, a "házi kedvenc"-ről egy jelző is született: "papucs" és ez többnyire férfit takar, nőkre hasonló jelzőt nem nagyon ismerek.
Derill:
Tévhit: A nők is verik a férjüket.
Tény: A partnerkapcsolati testi erőszakkal kapcsolatos esetek 95%-ában a férfi az agresszív fél, és nőt bántalmaz. A fennmaradó 5%-ot a férfit bántalmazó nők, illetve a velük azonos nemű partnerüket bántalmazó melegek alkotják.
A többi ámokfutás mementónak marad itt. Moderálási alapelveink szerint törölnöm kellene (mert nem töltjük az időnket felesleges szószaporításokkal), de ha egy írás annyi tévedést, ferdítést és butaságot tartalmaz, mint mondjuk ez, akkor itt hagyjuk, okulhasson mindenki belőle. A jövőre nézve viszont valószínű, hogy a magam részéről az ilyen "érveléseket" megjegyzés nélkül törölni fogom.
Moderálási alapelvek:
http://interalia.org.hu/2008/05/moderlsi-alapelvek.html
Fura, hogy milyen nehéz meglátni ezeket a csúsztatásokat egy cikkben, olvastam, de észre sem vettem. Pedig nem hiszem, hogy tudatosan ezt akarná mondani a szerző.
Mónika, persze hogy nem tudatosan mondja a szerző, éppen ez (is) az érdekes, hogy az emberek nagy része mennyire észre se veszi már ezeket! (vagy még?)
rpanni
Hozzátenném, hogy annak, hogy a nők állítólag inkább elfogadják a férfiak hűtlenkedését mint fordítva, nem csak az lehet az oka, amit te írsz, hanem a kettős szexuális mérce is, vagyis a tény, hogy a szexuális szabadság és önrendelkezés a férfiaknak joga, a nőknek nem. Előbbi szexuális hőstetteket hajt végre, utóbbi "kurválkodik". Amit szabad Jupiternek, ugye... És hát Jupiternek szabad. Az a nő, akinek a férje hűtlenkedik, és mégis ragaszkodik a házasságához, bizonyosan tudja ezt.
Egyébként csak részben értem, miért moderálnád ki derill hozzászólását. Valóban butaságokat ír, de nem találtam benne sértő, vagy gyűlölködő dolgokat. Lehet, hogy egyszerűen csak nem tudja, hogy rosszul tudja a dolgokat. Persze ha valaki megpróbálja kijavítani, és ezek után szétveri meg szétoffolja a témát, akkor értem a kimoderálást, de ez még nem történt meg. Valami elkerülte a figyelmemet?
A kettős mérce a gáz, és veszélyes. Ami az élet különböző területein a nőket és más kissebségeket érint.
Pl. egy bőrszin miatti kettős mérce okozta egy 14 éves gyerek halálát, és a gyilkosai felmentését:
Alig több mint 50 éve az USA-ban kegyetlenül meggyilkoltak egy fekete fiút (Emmett Till) mivel fekete létére egy fehér nővel mert szóba állni. A gyilkosait, csak azért mentették fel, mert fehérek voltak. A fiú (és családja) viselkedését meg elkezdték sértegetni. (kb. : ő tehet róla, hogy meggyilkolták.
A gyilkosai az ítélet meghozatala után még magazinoknak be is számoltak arról, hogy hogy követték el a brutális gyilkosságot.
harcikutya: egyrészt a nem sértő közismert butaságoknak sem kívánunk teret adni, noha az, h mi sértő, mindig vitatható. számomra pl elég sértő azt olvasni, h az a férfi, aki megveri a feleségét, valójában a gyerek és a család érdekében teszi ezt, és ugyanolyan alkalmas a gyermek nevelésére, mint a megvert anya
másrészt, érthető módon elkerülte a figyelmedet, h derill elkezdett fenyegetőzni és szétverni a topikot, ugyanis ezek a megjegyzései is el lettek távolítva
Igen, harcikutya, volt itt mindenféle derilltől, ami túllépett azon a határon, szerintem, amit érdemes meghagyni, pl. a KÁ által idézett, + flood-jellegű vádaskodások.
Megjegyzés küldése
A megjegyzéseket előzetesen nem moderáljuk (megjelenésük után viszont esetenként igen: lásd moderálási alapelveinket). A megjelenés néhány percet vesz igénybe.
<< Főoldal