Bejegyzett élettársi kapcsolat, az Alkotmánybíróság döntése

Hétfőn, december 15-én az Alkotmánybíróság döntött a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényről. A döntés szerint a 2007 őszén elfogadott törvény (2007 évi CLXXXIV. tv.) alkotmányellenes, ezért január 1-én nem léphet hatályba. De mit is jelent az AB döntése? (Teljes szövege itt olvasható.)

A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény (BÉK) egy olyan új jogintézményt hozott volna létre, amely egyformán vonatkozott volna különnemű és azonos nemű párokra. A bejegyzett élettársak a törvény szerint sok területen azonos jogokat élvezhettek volna a házastársakkal -- kivéve azt a lehetőséget, hogy gyermeket (akár egyikük biológiai gyermekét) közösen örökbefogadjanak.

Az AB határozatának 2. pontja azt mondja, hogy a törvény alkotmányellenes lett volna, 1. pontja viszont megállapítja, hogy "az azonos nemű személyek számára a bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézményének létrehozása nem alkotmányellenes".

A döntés lényege tehát az, hogy a BÉK intézménye csak a különnemű párok szempontjából alkotmányellenes, mégpedig azért, mert a BÉK nagyon hasonlít a házassághoz, az AB pedig védené ettől az új intézménytől a házasság intézményét.

Az AB-hez egyébként 6 olyan beadvány érkezett, amely alkotmányellenesnek nevezte a törvényt. Ezek egytől egyig azt erősítgetik, hogy a BÉK hasonlít a házassághoz, és ezért alkotmányellenes, s persze lényegi (vagyis inkább leglényegesebb) elemük a homofóbia is. Az egyik nagyon abszurd érvelés:

Jogalkotói mulasztásnak tartja emellett, hogy a Béktv. nem garantálja megfelelően az érintett tisztségviselők (anyakönyvvezetők, közjegyzők) lelkiismereti és vallásszabadságát, ők ezért a „házasság intézménye mellé alacsonyabb jogszabály által rendelt intézménnyel szemben támasztott lelkiismereti aggályaik, kulturális, vallási, erkölcsi megfontolásaik ellenére is kötelesek annak létesítésekor és megszüntetésekor közreműködni”.

Igen, az egyház és az állam intézményi bizony függetlenek egymástól ebben az országban. Aki elsősorban az egyház törvényeit akarja követni, az majd pap vagy szerzetes lesz -- aki viszont állami intézmény képviselője, annak munkáját nem befolyásolhatják vallásos érzületei. Igen érdekes volna, ha egy anyakönyvvezető nem volna hajlandó közreműködni korábban elvált emberek házasságában, mert egyháza nem ismeri el vagy helyteleníti a házasságok felbontását. Olyan érvelés is van, amely szerint kizárólag a férfi és nő közötti házasságkötés "méltó az emberhez", node ezen a ponton abba is hagyom a bigott vélemények ismertetését, ennyi bőven elég.

Az AB fenntartja azt a véleményét, hogy csak különneműek házassága alkotmányos, ugyanakkor kimondja, hogy az azonos nemű párokat is megilleti a házassághoz hasonló jogi elismerés:

3.2.2. A házasság mint alapvető társadalmi intézmény alkotmányi védelmének fentebb kifejtett követelménye azonban értelemszerűen nem érvényesül azok vonatkozásában, akik azonos nemük következtében nem köthetnek egymással házasságot. (...) Míg a különnemű párok esetében a „házasság vagy élettársi kapcsolat” szabad választás kérdése, addig az azonos neműek jogi lehetőség hiányában nem dönthetnek úgy, hogy a házasság kötelékébe lépnek az élettársi viszony helyett. Hangsúlyozva tehát, hogy bár a házasságon kívüli párkapcsolati formák védelmének kötelezettsége sem a különböző neműek, sem pedig az azonos neműek vonatkozásában nem vezethető le az államnak az Alkotmány 15. §-ában foglalt, a házasság és család védelmét előíró „intézményvédelmi kötelezettségéből”, az azonos neműek tartós párkapcsolata számára azonban az elismerés és a védelem igénye — mivel ők házasságra nem léphetnek — az emberi méltósághoz való jogból [Alkotmány 54. § (1) bekezdés], és az abból származtatott önrendelkezési jogból, az általános cselekvési szabadságból, illetve a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogból [8/1990. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1990, 42, 45.] levezethető. (...) Az azonos neműek számára a bejegyzett élettársi kapcsolat a de facto élettársi viszonyhoz képest valódi — eddig számukra nem biztosított — elismerést és jogi védelmet nyújtana. Egy ilyen — a de facto élettársi kapcsolathoz képest privilegizált — jogintézmény célja egyfelől a regisztráció lehet, ami az élettársi viszony fennállásának bizonyítását könnyíti meg. Másfelől a törvényhozó az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatát mint jogi keretet lényeges alanyi — személyi és vagyoni — jogosultságokkal és kötelezettségekkel, mint tartalmi elemekkel töltheti ki olyan mértékben, hogy ezáltal számukra új személyi státus keletkezzen. E körben lehetősége van arra, hogy miután a házastársakra vonatkozó szabályokat részleteiben áttekintette, azok közül a megfelelőket alkalmazni rendelje az azonos nemű bejegyzett élettársakra is, illetve, hogy az egyenlő méltóságú személyként történő kezelés követelményét szem előtt tartva a szexuális irányultságból adódó különbségeket figyelembe vegye.

A házasságkötési joggal rendelkező különböző nemű személyek helyzetét az azonos neműek regisztrált élettársi kapcsolata nem befolyásolja, különösen nem sérti, vagy veszélyezteti. A házasság támogatására, védelmére, ösztönzésére vonatkozó — az Alkotmány 15. §-ából következő — állami intézményvédelmi kötelezettség ugyanis kizárólag azok vonatkozásában értelmezhető, akik házasságkötési joggal és lehetőséggel rendelkeznek. Csak az ő esetükben nem lehet alkotmányosan létrehozni egy, a házassággal „majdnem” azonos tartalmú más jogviszonyt. Az azonos nemű személyek számára azonban, akik az Alkotmány alapján házasságot nem köthetnek, a jogalkotónak az Alkotmány korlátai között biztosítania kell egymás irányában a házastársakéhoz hasonló olyan jogállást, amely az egyenlő méltóságú személyként kezelésüket biztosítja [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48-49.]. Egy ilyen új jogintézmény nem sérti, nem is veszélyezteti a házasság Alkotmány által kiemelten védett helyzetét (az Alkotmány 15. §-át), illetve a különböző neműeknek szintén az Alkotmány 54. § (1) bekezdéséből levezetett házasságkötéshez való jogát.

Vagyis az AB azt fejtegeti hosszasan, hogy az azonos neműeknek minden alkotmányossági aggály nélkül meg lehet teremteni egy olyan új jogintézményt, amely a házassághoz sok tekintetben hasonló jogokat garantál, ámde nem házasság a neve.

Leszögezi azonban az AB azt is, hogy fenn kell tartani a különbséget azokon a területeken, amelyek a "az ilyen kapcsolat természetéből adódnak". Persze a gyermekvállalásra és a szülővé válás lehetőségére gondolnak az azonos nemű párok esetében. Ez szomorú. A "természet" szó használata különösen az.

A döntés után két alkotmánybíró párhuzamos indokolása következik (mindketten "a házasságot védik", és hangsúlyozzák, hogy szűkre szabnák az azonos nemű párok bejegyzett élettársi kapcsolatához fűződő jogokat, ha a törvényhozó előáll egy újabb BÉK-törvénnyel), illetve Bragyova András különvéleménye -- ő elfogadta volna a BÉK-törvényt úgy, ahogy van (illetve volt). Érdemes végigolvasni okfejtését a változó társadalmi konvenciókról és a nekik való megfelelésről. (Kedvenc mondataim, "azért jó, hogy van ilyen alkotmánybíró is" címszó alatt: "Más kérdés, hogy a társadalom konvencionális morálja menyire helyes a kritikai morál szemszögéből." És még: "Mint említettem már a többséggel egyetértek abban is, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat az azonos nemű párok számára alkotmányos, mert ők házasságot nem köthetnek, így a házasság alkotmányos védelme nem is terjedhet ki olyan párokra, amelyek nem tartoznak a házasság fogalma extenziójába (terjedelmébe). Ha az Alkotmány a körte alkotmányos védelmét írná elő, az őszibarack körtével azonos védelme nem sérthetné a körte Alkotmányban előírt védelmét. A fentebb felhozott érvek alapján (mint konvencionális erkölcsi szokást, tényként) magam is elfogadom, hogy a házasság mai alkotmányos fogalma nem tartalmazza az azonos neműek tartós és jogilag — akár, mint a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényben, személyi állapotként — elismert párkapcsolatát. Ebből viszont az is következik, hogy az azonos nemű párok bejegyzett élettársi kapcsolata eleve nem állhat semmilyen kapcsolatban, így ellentétben sem, a házasság alkotmányos védelmével.")

Az AB döntése tehát hangsúlyozza, de alaposan, hogy az azonos neműek számára megteremtett BÉK intézménye egyáltalán nem alkotmányellenes. Most tehát a jogalkotónál és a Parlamentnél a labda: vagyis úgy tűnik, hogy ha a kormány akarja, hamarosan életbe léphet az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatáról szóló törvény.

Kapcsolódó hírek, cikkek:

A miniszterelnök felkérte az igazságügyi minisztert, hogy készítsen elő egy új törvényjavaslatot. + LMBT szervezetek tüntetése.

Ónody-Molnár Dóra cikke az AB döntéséről