Sztereotip kérdések, sztereotip válaszok

Az Origo közli egy a TÁRKI által októberben végzett reprezentatív kutatás eredményeit -- a kutatás a nők helyzetéről szól a munka világában.

Elolvastam a cikket, és számos ponton elakadtam. Lássuk sorjában:

A férfi és női megkérdezettek 63 százaléka fontos szempontnak tartja egy nő karrierjére nézve a megjelenést. Mindössze 14 százalékuk gondolja úgy, hogy ez csak kicsi, vagy semekkora szerepet sem játszik a karrierben.

És a kérdések vajon kitértek arra is, hogy a válaszadók mennyire tartják fontosnak a megjelenést egy férfi karrierjére nézve? Vagy a kérdés eleve sugallta a válaszok tendenciáját? Szerintem ez az adat csak összehasonlításban lenne értelmezhető -- akkor látszana, hogy a nyilvánvalóan létező megjelenés-centrikusság hogyan hat eltérően (eltérően hat-e) a nők és a férfiak pályájára.

Arra a kérdésre, hogy mennyire zavarná, ha munkahelyén egy női főnöktől kapna utasításokat, a megkérdezettek 76 százaléka válaszolta azt, hogy egyáltalán nem, 23 százalékukat viszont azt mondta, kifejezetten zavarná. Nagy különbség volt a női és férfi válaszadók között: tízből négy férfi ugyanis azt felelte, hogy zavarná egy ilyen helyzet, míg tízből kilenc nőnek ez egyáltalán nem jelentene gondot.

Megint csak: a kérdés eleve feldob egy előítéletet a levegőbe, és a válaszadók nyilvánvalóan erre (is) reagálnak. Ugyanakkor azt is jó lenne tudni, hogy miért zavarja azokat, akik a kérdésre igennel válaszoltak, ha nő a főnökük. Persze egyszerűbb igen-nem, kicsit-nagyon, helyezze el 10-es skálán típusú kérdésekkel dolgozni, de tanulságosabb volna a sztereotip reakciókat kifejtve megvizsgálni.

Ebben a tekintetben Budapest a leginkább előítéletes. Minél kisebb településről származik ugyanis a megkérdezett, annál valószínűbb, hogy egyáltalán nem zavarná őket, ha női főnökük lenne.

Ennek talán az lehet az oka, hogy Budapesten és a nagyvárosokban erősebb a verseny, illetve nagyobb a tétje a hatalmi pozíciók birtoklásának. Éppen ezért van jóval több nő polgármester és önkormányzati képviselő is a kisebb településeken, mint a nagyvárosokban.

A nemek közötti bérkülönbségek kérdésében a válaszadók csaknem fele nagy jelentősséget tulajdonít annak, hogy a nők kevesebbet keresnek férfi kollégáiknál. Tizenhat százalék ezt nem tartja fontosnak, a megkérdezettek egyharmada szerint a kérdés nem lényegtelen, de csak kicsit fontos.

Hű, de most komolyan, kikből állhat az a 16%-nyi válaszadó, akik szerint *egyáltalán nem fontos*, hogy a nők azonos munkáért kevesebb bért kapnak, mint a férfiak?

A megkérdezettek többsége szerint a munkavállalás és az anyaság csak nagy áldozatokkal vagy egyáltalán nem egyeztethető össze. A megkérdezettek valamivel több mint fele szerint valamelyik területen jelentős áldozatot kell hozni.

Ez a kérdés megint csak abból indul ki, hogy a szülőség női munka, és kész. És ezt a kiindulást nyomja rá a megkérdezettekre is. Vajon mikor merül fel az a kérdés, hogy az apaság hogyan egyeztethető össze a fizetett munkával? És hogy a szülőség mint olyan miért a nőkre vonatkozik csak, a kérdésfeltevésben és a közgondolkodásban?