A nemek és a melegházasság
bejegyezte: Nira
3 megjegyzés
"li" nevű olvasónk hozzászólt egy korábbi bejegyzéshez a kaliforniai melegházasság-betiltásról, vagyis arról, hogy Kaliforniában, bár korábban minden politikai és bírói testület támogatta az azonos neműek jogát a házassághoz, és idén lehetővé is tették ezt, az elnökválasztással egyidőben tartott népszavazás elutasította, hogy azonos neműek is házasodhassanak -- csekély többséggel (52%), de többséggel. "li" a Slate.com magyarázatot kereső cikkét ajánlotta figyelmünkbe.
A cikk szerint hibás analógiát teremtenek azok, akik azt mondják, hogy azért nem értik a többség elutasítását, mert a homofóbia éppen olyan, mint a rasszizmus. Ha tehát sokan elmentek szavazni, különösen a korábban kevésbé aktív afrikai-amerikai és latin-amerikai választópolgárok közül, tudniuk kellett volna, hogy a melegek egyenjogúsága éppen olyan alapvető jog és éppen olyan fontos, mint a különböző etnikai csoportok egyenjogúsága: az Obamát támogatóktól tehát nagyon is elvárható lett volna, hogy támogassák a melegek egyenjogúságát, vagyis ne legyenek homofóbok.
A cikk szerint viszont nem erről van szó. Kalifornia lakóinak többsége nem homofób, hiszen általában támogatja az LMBT emberek egyenlő jogait: azt is, hogy együttélésüket szabályozza a polgári jog, hogy örökölhessenek egymás után, örökbefogadhassanak gyerekeket vagy egymás gyermekeinek közös szülei lehessenek, hogy ne diszkriminálja őket egyénként vagy párként a munkahelyük, az adóhatóság vagy az egészségbiztosító. Csak a házasságra mondtak nemet. A házassággal azonos jogokkal járó regisztrált élettársi kapcsolatra nem. Ez viszont a cikk szerint nem homofóbia, hanem a nemi szerepekhez való ragaszkodás.
Hiszen az azonos neműek házassága átalakítana egy olyan intézményt, amely jelenleg két különböző nemet, nemi szerepet határoz meg. A "férj" és "feleség", férfi / nő felosztás helyett "házastársakként" definiálná az összeházasodó párokat. A melegházasságot elutasítók talán inkább a férfi/nő felosztáshoz ragaszkodnak, nem bigott homofóbok -- mondja a cikk. Csak ragaszkodnak a kultúránkban igen erősen gyökerező nemi szerepekhez. (Amelyekkel még a feminista mozgalom sem megy szembe, állítja a szerző. Nem akarja megszüntetni a nemi szerepeket, inkább azért küzd, hogy a nők és a férfiak egyenlőbbek legyenek, a nemekre vonatkozó korlátozások pedig kevésbé szűkreszabottak.)
A cikk szerint az, hogy a szavazás eredménye nem a homofóbia megnövekedését mutatja, bizakodásra ad okot. Persze lehet, hogy ezen a helyzeten (a nemi szerepekhez való ragaszkodáson) változtatni nehezebb, mint szembeszállni a rasszizmussal. A többség talán akkor lesz majd kész a melegek házasságának elfogadására, amikor egy nő is lehet elnök.
Az érvelés jónak tűnik, szerintem viszont mégis sántít. Az igaz, hogy az emberek többsége valószínűleg a nemi szerepekhez ragaszkodik inkább, és nem annyira az LMBT emberek gyűlölete mozgatja őket -- csakhogy én ezt a kettőt nem tudom így külön látni. A mai társadalmunkban adott nemi szerepekhez való ragaszkodás, férfiak és nők éles elkülönítése, a ragaszkodás a heteroszexuális privilégiumokhoz igenis értékesebbnek tekinti a heteroszexualitást, a férfiak és a nők kapcsolatait más kapcsolatoknál, és így homofób. Nemcsak a kapcsolatok valamilyen szintű elismerésének megtagadása jelent homofóbiát -- az egyenlőség bármilyen okból való megtagadása az. Nem lehet tehát szembeállítani a heteroszexizmust (vagyis a heteroszexualitás magasabbra értékelését) a homofóbiával, mert azonos a gyökerük, sőt, egyszerűen azonosak.
Az igaz, hogy a feminista mozgalom nagy része nem megy szembe a kulturálisan elfogadott nemi szerepekkel -- nyilvánvaló, hogy már csak azért sem, mert olyan éles elutasításba és ellenállásba ütközne, hogy semmit nem tudna tenni mondjuk a nők elleni erőszak csökkentése érdekében. De azért van olyan része is, ami szembemegy. Persze ennek az az ára, hogy marginálisnak tekintik.
A kopernikuszi fordulat ezen a területen még hátravan, írja Nádas Péter -- és tényleg.
Bizonyos szempontból olyan egyszerűnek látszik pedig. Én úgy látom, hogy az ember neme az identitásai halmazában csak egy tényező, mondjuk a 10. vagy a 18., vagy nemtudomhányadik. Nagyon sokan viszont az elsőnek és legfontosabbnak tekintik, énjük legalapvetőbb meghatározójának. Hiszen hihetetlen intézménydömping és tanításdömping mondja, hogy az. Ahogyan a homofóbiát is hihetetlen intézménydömping és tanításdömping tartja fenn -- ugyanaz a dömping.
A cikk szerint hibás analógiát teremtenek azok, akik azt mondják, hogy azért nem értik a többség elutasítását, mert a homofóbia éppen olyan, mint a rasszizmus. Ha tehát sokan elmentek szavazni, különösen a korábban kevésbé aktív afrikai-amerikai és latin-amerikai választópolgárok közül, tudniuk kellett volna, hogy a melegek egyenjogúsága éppen olyan alapvető jog és éppen olyan fontos, mint a különböző etnikai csoportok egyenjogúsága: az Obamát támogatóktól tehát nagyon is elvárható lett volna, hogy támogassák a melegek egyenjogúságát, vagyis ne legyenek homofóbok.
A cikk szerint viszont nem erről van szó. Kalifornia lakóinak többsége nem homofób, hiszen általában támogatja az LMBT emberek egyenlő jogait: azt is, hogy együttélésüket szabályozza a polgári jog, hogy örökölhessenek egymás után, örökbefogadhassanak gyerekeket vagy egymás gyermekeinek közös szülei lehessenek, hogy ne diszkriminálja őket egyénként vagy párként a munkahelyük, az adóhatóság vagy az egészségbiztosító. Csak a házasságra mondtak nemet. A házassággal azonos jogokkal járó regisztrált élettársi kapcsolatra nem. Ez viszont a cikk szerint nem homofóbia, hanem a nemi szerepekhez való ragaszkodás.
Hiszen az azonos neműek házassága átalakítana egy olyan intézményt, amely jelenleg két különböző nemet, nemi szerepet határoz meg. A "férj" és "feleség", férfi / nő felosztás helyett "házastársakként" definiálná az összeházasodó párokat. A melegházasságot elutasítók talán inkább a férfi/nő felosztáshoz ragaszkodnak, nem bigott homofóbok -- mondja a cikk. Csak ragaszkodnak a kultúránkban igen erősen gyökerező nemi szerepekhez. (Amelyekkel még a feminista mozgalom sem megy szembe, állítja a szerző. Nem akarja megszüntetni a nemi szerepeket, inkább azért küzd, hogy a nők és a férfiak egyenlőbbek legyenek, a nemekre vonatkozó korlátozások pedig kevésbé szűkreszabottak.)
A cikk szerint az, hogy a szavazás eredménye nem a homofóbia megnövekedését mutatja, bizakodásra ad okot. Persze lehet, hogy ezen a helyzeten (a nemi szerepekhez való ragaszkodáson) változtatni nehezebb, mint szembeszállni a rasszizmussal. A többség talán akkor lesz majd kész a melegek házasságának elfogadására, amikor egy nő is lehet elnök.
Az érvelés jónak tűnik, szerintem viszont mégis sántít. Az igaz, hogy az emberek többsége valószínűleg a nemi szerepekhez ragaszkodik inkább, és nem annyira az LMBT emberek gyűlölete mozgatja őket -- csakhogy én ezt a kettőt nem tudom így külön látni. A mai társadalmunkban adott nemi szerepekhez való ragaszkodás, férfiak és nők éles elkülönítése, a ragaszkodás a heteroszexuális privilégiumokhoz igenis értékesebbnek tekinti a heteroszexualitást, a férfiak és a nők kapcsolatait más kapcsolatoknál, és így homofób. Nemcsak a kapcsolatok valamilyen szintű elismerésének megtagadása jelent homofóbiát -- az egyenlőség bármilyen okból való megtagadása az. Nem lehet tehát szembeállítani a heteroszexizmust (vagyis a heteroszexualitás magasabbra értékelését) a homofóbiával, mert azonos a gyökerük, sőt, egyszerűen azonosak.
Az igaz, hogy a feminista mozgalom nagy része nem megy szembe a kulturálisan elfogadott nemi szerepekkel -- nyilvánvaló, hogy már csak azért sem, mert olyan éles elutasításba és ellenállásba ütközne, hogy semmit nem tudna tenni mondjuk a nők elleni erőszak csökkentése érdekében. De azért van olyan része is, ami szembemegy. Persze ennek az az ára, hogy marginálisnak tekintik.
A kopernikuszi fordulat ezen a területen még hátravan, írja Nádas Péter -- és tényleg.
Bizonyos szempontból olyan egyszerűnek látszik pedig. Én úgy látom, hogy az ember neme az identitásai halmazában csak egy tényező, mondjuk a 10. vagy a 18., vagy nemtudomhányadik. Nagyon sokan viszont az elsőnek és legfontosabbnak tekintik, énjük legalapvetőbb meghatározójának. Hiszen hihetetlen intézménydömping és tanításdömping mondja, hogy az. Ahogyan a homofóbiát is hihetetlen intézménydömping és tanításdömping tartja fenn -- ugyanaz a dömping.
Címkék: Emberi jog, Feminizmus, Gender, Heteroszexizmus, Homofóbia, LMBT, Nira
3 megjegyzés:
És hihetetlen intézménydömping sulykolja a fejekbe a duális gondolkodásmódot, és főleg a két nem, és ezekhez kötődő tulajdonségok kizárólagosságát (ami "nőies", az nem lehet "férfias" és vice-versa). Mert hát sajnos egyszerűbb ilyen duálisan, skatulyázva gondolkodni (illetve az ismereteket a világról átadni - akár szülőként, akár másfajta nevelőként).
Egyrészt persze igazad van azzal, hogy ez bizony homofóbia. Ugyanakkor úgy gondolom, érdemes nem összemosni azt az embercsoportot, aki nem tudja elfogadni a melegházasságot azokkal a csoportokkal, akik ki akarják irtani a homoszexualitást (akár aktív üldözéssel, akár gyógyítással és/vagy keresztény-felebaráti megtérítéssel), mert bár egy irányba mutatnak, azért nem egészen ugyanabban a mértékben veszélyesek.
Mellesleg: nem lehet, hogy a dolog nyitja az, hogy a latinok ugyan lelkesedtek Obamáért (akit magukénak éreznek, mivel maguk sem wasp-ok), viszont macsóbbak annál, hgoy elfogadják a nemi szerepek megkérdőjelezését?
Névtelen,
persze, én is szívesebben találkozom olyan homofóbokkal, akik csak szóban azok, mint olyanokkal, akik be is mosnak egyet :)
De hozzáteszem, hogy tegnap olvastam egy blogban pár felháborító esetről. Pl. hogy lemondott egy kaliforniai színház igazgatója, mert kiderült, hogy 1000 dollárt adományozott a melegházasságot megszüntetni akarók kampányára. Holott egy csomó meleg színésszel dolgozott, és mindenki tudja, hogy a húga is leszbikus. Azért mondott le, mert a színészei gyorsan felmondtak... Szóval ez a házas, kétgyerekes ember szép titokban akarta intézni, hogy neki fennmaradjon ez a privilégium, a saját testvére ne lehessen egyenlő vele.
A másik: vmi filmes cég feje, ami nagy pénzeket akaszt majd le, ha vetítik a Harvey Milk életéről forgatott új filmet (ő volt San Francisco első nyíltan meleg polgármestere, aztán egy bigott őrült megölte), 10ezer dollárt adott ugyanerre a célra. Most bojkottot szerveznek ellene, hogy senki ne az ő hálózatához tartozó mozikban nézze meg a filmet, hanem más mozikban... Szóval a titkolt homofóbia is nagyon durva "arculcsapás" tud lenni.
Megjegyzés küldése
A megjegyzéseket előzetesen nem moderáljuk (megjelenésük után viszont esetenként igen: lásd moderálási alapelveinket). A megjelenés néhány percet vesz igénybe.
<< Főoldal