Elavult nőmozgalmak
bejegyezte: vérfarkas
1 megjegyzés
Van itt ez az interjú, amit Herczog Máriával készített Pikó András a Klubrádióban. (A 23. perc környékén indul a beszélgetés).
Rövid reakció:
Azért az olyan szomorú, hogy ettől a ténytől: az apja hosszas bántalmazás után megölt egy gyereket, oda jutunk, hogy az anya krónikus áldozat, és miért elavultak (HM szerint) a nőmozgalmak. Az elkövetőről pedig megtudjuk, hogy alacsony önértékelésű ember, esetleg beteg, akinek segíteni kellene, hogy megtanulja kezelni az érzelmi élete gondjait (önértékelés, düh).
Hosszú reakció:
Természetesen, mivel csak HM-t kérdezték meg aznap reggel, az ő bemondása alapján kellene megtudnia sok-sok rádióhallgatónak, hogy mit is akarnak a nőmozgalmak a párkapcsolati erőszak megállításáért tenni, és milyen lépések megtételére akarnak másokat, mint pl. a rendőrséget, a parlamentet, stb, stb, rábírni.
Tulajdonképpen nagyon unom, hogy HM öt percben mond valamit, amivel én itt írásban vitatkozhatok, eleve esélytelenebb pozícióból, kevesebb embernek, több munkával és erőfeszítéssel, mifene. Ezért arra kérem Herczog Máriát, hogy legyen szíves máskor a saját szakmai véleményét kifejteni, anélkül, hogy egyúttal hamis állításokat tegyen a 'nőmozgalmak' álláspontjáról. Köszönettel.
De ha már itt vagyok: szerintem pl. azt szeretnék elérni a nőmozgalmak, hogy a menhelyen dolgozóknak tűnjön fel, hogy a nő hazajár az elkövetőhöz, és világosítsák fel ennek veszélyeiről, nemcsak magára, hanem a gyerekekre és a (titkos helyen lévő) menhely többi lakójára nézve is. Csak biztonságos helyen, felügyelet mellett engedjék meg, hogy a férfi találkozhasson a gyerekekkel (ők ugyanis kiskorúak, akik ellen az apjuk már eddig is több bűncselekményt követett el). Hogy legyen a menhelyen szakértő, segítő munkatárs, aki mindezeket felügyeli. Hogy legyen támogató csoport, ahol a nő sorstársakkal találkozhat, beszélhet, megnyugodhat, kifújhatja magát az eddigi életveszély után, és ugyanezt tehetik a gyerekek is.
A nőmozgalmak szerint a menhelyen dolgozók a fentieket (és még sok mást) képzések során sajátíthatják el. Minden képzésen az az első és legfontosabb információ, hogy a biztonság az elsődleges szempont. Mert csak élő embereket lehet megerősíteni, meggyógyítani. Akit már megöltek, azokkal semmit sem tehet még a legjobb szakember sem, akármennyire is igyekezett magát távol tartani a gyanús és elavult nőmozgalmaktól.
"Nagyon fontos szakmai viták maradnak el", mondja Herczog Mária. Rajta. De akkor a másik fél is hadd szóljon.
Rövid reakció:
Azért az olyan szomorú, hogy ettől a ténytől: az apja hosszas bántalmazás után megölt egy gyereket, oda jutunk, hogy az anya krónikus áldozat, és miért elavultak (HM szerint) a nőmozgalmak. Az elkövetőről pedig megtudjuk, hogy alacsony önértékelésű ember, esetleg beteg, akinek segíteni kellene, hogy megtanulja kezelni az érzelmi élete gondjait (önértékelés, düh).
Hosszú reakció:
Természetesen, mivel csak HM-t kérdezték meg aznap reggel, az ő bemondása alapján kellene megtudnia sok-sok rádióhallgatónak, hogy mit is akarnak a nőmozgalmak a párkapcsolati erőszak megállításáért tenni, és milyen lépések megtételére akarnak másokat, mint pl. a rendőrséget, a parlamentet, stb, stb, rábírni.
Tulajdonképpen nagyon unom, hogy HM öt percben mond valamit, amivel én itt írásban vitatkozhatok, eleve esélytelenebb pozícióból, kevesebb embernek, több munkával és erőfeszítéssel, mifene. Ezért arra kérem Herczog Máriát, hogy legyen szíves máskor a saját szakmai véleményét kifejteni, anélkül, hogy egyúttal hamis állításokat tegyen a 'nőmozgalmak' álláspontjáról. Köszönettel.
De ha már itt vagyok: szerintem pl. azt szeretnék elérni a nőmozgalmak, hogy a menhelyen dolgozóknak tűnjön fel, hogy a nő hazajár az elkövetőhöz, és világosítsák fel ennek veszélyeiről, nemcsak magára, hanem a gyerekekre és a (titkos helyen lévő) menhely többi lakójára nézve is. Csak biztonságos helyen, felügyelet mellett engedjék meg, hogy a férfi találkozhasson a gyerekekkel (ők ugyanis kiskorúak, akik ellen az apjuk már eddig is több bűncselekményt követett el). Hogy legyen a menhelyen szakértő, segítő munkatárs, aki mindezeket felügyeli. Hogy legyen támogató csoport, ahol a nő sorstársakkal találkozhat, beszélhet, megnyugodhat, kifújhatja magát az eddigi életveszély után, és ugyanezt tehetik a gyerekek is.
A nőmozgalmak szerint a menhelyen dolgozók a fentieket (és még sok mást) képzések során sajátíthatják el. Minden képzésen az az első és legfontosabb információ, hogy a biztonság az elsődleges szempont. Mert csak élő embereket lehet megerősíteni, meggyógyítani. Akit már megöltek, azokkal semmit sem tehet még a legjobb szakember sem, akármennyire is igyekezett magát távol tartani a gyanús és elavult nőmozgalmaktól.
"Nagyon fontos szakmai viták maradnak el", mondja Herczog Mária. Rajta. De akkor a másik fél is hadd szóljon.
Címkék: Nők elleni erőszak, Vérfarkas
1 megjegyzés:
Herczog kétségkívül odavág a feministáknak, rendkvül frissen és up to date módon évek óta ugyanazt hangoztatja: amit a nőmozgalmak mondanak, az harminc éve elavult. (Miért? Akkoriban még jó volt?) Én legalább öt éve ezt hallom tőle, úgyhogy most már igazoltan mondhat akár 35-öt is.
Herczog szerint a feministák -- mint mondja: nagyon is érhető, de sajnos nem tolerálható POLITIKAI okokból -- azt álltják, hogy a férfiak rosszak, "gazok", míg a nők ártatlan áldozatok, akiket minden áron meg kell védeni (miért? nem?). És hogy a feministák csak a távoltartást, a jogi megoldásokat és az anyaotthonok létrehozását (ejnye: biztos, hogy pontosan tetszett figyelni?) követelik, holott ezek csak kísérői kellene, hogy legyenek az érdemi eszközöknek.
Felmerül bennem a gyanú, hogy ezek a mondatok -- mellékesen -- a bármilyen nőmozgalomnak a konkrétan Morvai Krisztinával való összemosását szolgálják, s arra jók, hogy a "jogász", a "nőmozgalom" panel, valamint a "politikai" panel együttes mozgatásával megfelelő asszociációs mechanizmusokat indítsanak meg a Klubrádió (s a szélesebb politizáló közönség) agyában.
Tartalmilag Herczog továbbra is azt hangoztatja, -- s ezzel belőlem váltja ki az obligát "ELAVULT" minősítést --, hogy a családon belüli erőszakot -- mint döbbenten halljuk, az ilyen, előre eltervelten kegyetlen és kimódolt halálos gyermekkínzást is -- az elkövető kezeletlen haragja, rosszul menedzselt indulati háztartása magyarázza. (Pedig itt, ugye, nem egy erős felindulásból szinte véletlenül, pillanatok alatt elkövetett gyermeköléssel álltunk szemben, hiszen az apa terrorizálta az anyát, hogy hagyja nála egyedül a gyereket napokig, nála, aki elől az anya a többi gyerekkel már súlyos, a férj által ellene elkövetett erőszak miatt, menedékotthonba menekült. Ez a menedékotthon nem akadályozta meg, hanem jóváhagyta, hogy 1. az anya kimenjen az apához, 2. a gyerek az apánál maradjon napokig, míg a többiek visszamenekültek az otthonba. Így az apának napok álltak rendelkezésére, hogy megölje a gyereket. Abban, hogy valami helyes, de legalábbis nem helytelen dolgot csinál, ezt az apát is -- mint annyi más erőszaktevőt -- csak megerősítette a gyermekvédelmi rendszer: ezért most utólag két szociális munkás fegyelmit, ill figyelmeztetést kapott. (Arányos büntetés szerintem. Gondolom, olvasták Swift Egy szerény javaslatát. A hároméves még nem jó semmire, kellett volna hízlalni még egy kicsit, hogy valami értéke is legyen. Mint, mondjuk, egy autónak. Egy autó bosszúból, kezeletlen dühből történt megrongálása, szétverése útján okozott kár fölötti társfelelősséget biztos nem úszták volna meg egy fegyelmivel és egy figyelmeztetéssel a káreseményt meg nem akadályozó szakemberek.)
Herczog szerint tehát az erőszak elkövetője valójában csupán egy agresszív ember, aki nem tud mit kezdeni az indulataival. Áldozata pedig notórius áldozat, s ezért őket, mindkettejüket, jó pszichológusoknak meg kell tanítaniuk viselkedni. Elismeri ugyanakkor, hogy a szociális szakma felkészületlen, fogalmuk sincs, mi itt a helyzet.
Ebben teljesen egy követ fúj az elavult feministákkal. Azok is csak azt mondják: a szociális (jogi, egészségügyi, pszichológiai, rendészeti stb.) szakmák leendő és jelen gyakorlóit fel kell készíteni erre, meg kell ismertetni őket az erőszak természetével, céljával, okaival (a nem pszichológiaiakkal is), az elkövetői és áldozati helyzetek társadalmi hátterével stb.
Herczog Máriát is szívesen látnám egy ilyen képzés hallgatói között. Hátha ezúttal az ő fülébe is eljutna, hogy a feminista elavultak soha nem álltották a nőkről, hogy jók, a férfiakról meg, hogy rosszak: szerintük az igazságtalanul berendezett társadalom a férfiaknak lehetővé teszi és meg is követeli tőlük az erőszak alkalmazását a nőkkel és a gyerekekkel szemben: pszichológiai viselkednitudástól függetlenül biztosítva ezzel a rendet. Újra és újra megkérdezem: a munkával töltött időre, a bérekre és jövedelmekre, a presztízs-foglalkozások elosztására, a hatalom, a gazdasági és politikai pozciók betöltésére, az elkövetett és elszenvedett bűncselekmények számára, súlyára és jellegére vonatkozó statisztikák, valamint mindnyájunk személyes tapasztalatai alapján: vajon mi más tartja fenn ezeket a kiáltó egyenlőtlenségeket, mint a társadalom számos színterén és szereplője által a nők ellen elkövetett erőszak?
És most tessék figyelni: ezt az erőszakot nem csak férfiak követik el, hanem nők is. A szociális munkások, akik az áldozatot hibáztatják és magára hagyják rettenetes bajában. A bírónők, akik a válásért, gyerek-elhelyezésért folyamodó bántalmazott nőkkel üvöltöznek a tárgyalóteremben, valamint az ideológusok: a nagy társadalmi konfliktusból türelmetlenkedést, a hatalmi túlkapásokból a spanyol etikett nem ismeretét faragva húzzák ki a talajt a kiszolgáltatottak lába alól.
Megjegyzés küldése
A megjegyzéseket előzetesen nem moderáljuk (megjelenésük után viszont esetenként igen: lásd moderálási alapelveinket). A megjelenés néhány percet vesz igénybe.
<< Főoldal