Nemiszerep-nevelés és szexedukáció

Mindig tudtam (olvastam róla, láttam, hallottam -- és jó, nem "mindig is", de régen tudom), hogy a kisbabákat az első pillanattól nevelik (a szülők és mindenki más) a kötelező / elvárt nemi szerepekre. Onnantól kezdve, hogy az anyák az ugyanakkora méretű és súlyú újszülötteket átlagosnak tekintik, ha lányok, viszont kifejezetten nagynak, ha fiúk, a babaruhákon át, amelyek szabadban végzett munkákat, szakember-állatkákat ábrázolnak, ha kékek, és hercegnőket, ha rózsaszínek (és fodrosak, jaj), a magassarkú babacipőkig.

De azért néha mégis sikerül megdöbbenteni. Utoljára két kisfiús szülőpár gondolkodtatott el. Mindkét kisfiú kb. 4-5 hónapos. Az egyiknek a szülei folyamatosan azt mondogatják, hogy "nagy csajozós", "tetszeni akar a lányoknak" (kisgyerek lányrokonoknak), utazás közben is "a nőket stíröli", amikor a mi babánkkal találkozott, akkor "jött udvarolni / csajozni", stb. A másik valami olyasmit írt a babájáról, hogy "tegnap megfogdosta a barátnőm, Juli mellét, de Juli nem tett feljelentést". Pontokba szedem:

1. Az a feltűnő ezekben a fiúbabákra vonatkozó szövegekben, hogy amolyan aktív szexuális tevékenykedőnek állítja be őket -- valószínűleg ez a lányok esetében nem így van. Nehezebben tudom elképzelni, hogy valaki a kis lánygyerekéről azt mondogassa, hogy mekkora "pasizó", vagy hogy "megtapizta Zoli barátomat, de Zoli nem tette szóvá a szexuális zaklatást".

2. Olyan furán is hangzana, nem? Egyrészt volna benne valami pedofília-szagú, és ráadásul azért lenne rossz izű, mert túlnyomórészt a kislányokat/nőket szokták molesztálni.

3. Másrészt meg amúgy is úgy működik mindenféle társadalmilag helyeselt reprezentáció, hogy a férfiak azok, akik szexuálisan aktívak, a nők meg passzívak -- és ennek is megfelel a fenti képlet: a kislányok legfeljebb tetszeni akarnak, a fiúk viszont "a nőket nézik", "mennek udvarolni", sőt, nőket "fogdosnak". Tiszta nemiszerep-nevelés és heteroszexista szexedukáció, 4 hónaposan -- de hát bele is kell adni apait-anyait, hogy a gyerekek (aztán meg nők és férfiak) jól szabályozottak legyenek, ugye...

4. És végül: nemcsak nőségre és férfiságra vannak ám tanítva ezek a 4 hónapos babák, hanem arra is, hogy heteroszexuálisnak kell lenni, de nagyon. Ami engem azért is ért váratlanul, mert az egyik baba szülei (az elsőé, aki "csajozós") mindketten nők. Vagyis ők szembementek egy nagy társadalmi elvárással, és elvileg elfogadják magukat, tehát a szembemenést is, de a gyerekük fejébe máris nyomatják, hogy mi a nagy társadalmi elvárás lényege: a heteroszexualitás mint rend őrzése.

5. Ilyenkor azon is elgondolkodom, és sajnos aggódva gondolkodom el, hogy hogyan tudjuk majd megkímélni a mi babánkat ettől a sok nemiszerep-sztereotípiától. Mert számtalan van. Nézem a gyerekeket a játszótéren: a fiúk kényelmes ruhákban rohangálnak és erősödnek, a lányok fodros réklikben ülnek a homokozó szélén. (Na jó, nem mind, de sokszor látok ilyet.) A szülők azt mondogatják, hogy a fiúk ilyenek, rohangálnak és koszosak (büszke félmosollyal). Persze van lány is, aki rohangálhat és bekoszolódhat, de ez a szövegekben nem jelenik meg... És ha olyat mond valaki a mi babánknak, hogy "szép kislány, üngyümbüngyüm, ugye fontos, hogy vigyázz a ruhádra, a lányoknak úgy is kell, üngyümbüngyüm, játsszál főzőcskést, az való a kislányoknak, üngyümbüngyüm, a lányoknak tetszeniük kell a fiúknak, neked melyik fiú a szerelmed, üngyümbüngyüm", hát izé -- asszem, elküldöm ide-oda. És persze magyarázhatom a gyereknek, hogy ez nem is így van, csináljon, amit akar, és nyugodtan megválaszthatja, ki tetszik neki, kinek akar tetszeni és mikor, és tudom, hogy ez a fontos, de mégiscsak pluszfeladat, holott nem kellene annak lennie.

Genderkritikus anyák, apák, unokatesók, nagynénik, nagybácsik és akárhogy gyerekkel foglalkozók, nektek hogy megy ez?