A szociobiológia meg az ő fogának fehérje
Amikor Csányi Vilmos nő-férfi ügyekben megszólal, általában hajmeresztő állításokat tesz. De hát Cs. V. tudós, éa az írásai természettudományosnak tűnő érveléssel bizonyítják be, hogy miért van minden jól úgy, ahogy van. Vadászó férfiak, akik szórni akarják a génjeiket, otthon ülő nők, akik ovuláció idején már messziről megérzik annak a hímnek a szagát, akiből majd jó családfenntartó lesz, stb. Naná. De nem baj, miért ne írna Csányi Vilmos azt, amit akar? Monduk az kár, hogy a szociobiológia kritikusai nem publikálhatnak rendszeresen nagy példányszámú lapokban, és a TV-be is ritkán hívják őket, tehát a "nép" más elméletekhez nem fér hozzá könnyedén, de erről sem Cs V tehet.
Írt azonban a professzor úr mostanában olyan szöveget is, amiben a monoki önkormányzat "aki nem dolgozik ne is egyék" alapelven nyugvó ötletét hozsannázza .
Figyelemre méltó, ahogyan idealizálja a "kis közösségeket", azoknak árnyoldalairól említést sem téve. Mert hiszen elég sok történetet ismerünk, amikből olybá tűnik, hogy talán nem minden rászorulónak segítettek, akadtak éhenhalt öregek, elásott újszülöttek, stb, stb. Azaz a fantasztikus kisközösség leginkább az ép testű, többségi etnikumhoz/rasszhoz tartozó férfiaknak volt fantasztikus. Persze mondhatjuk, hogy ha írásos emlékünk van egy társadalomról, akkor az már nem is lehetett az ős-eredeti ideális közösség, ez esetben viszont honnan tudja Cs V és a szociobiológia más képviselői, hogy milyen volt az élet a 300 főnél kisebb közösségekben? (Más főemlősök és ún 'természeti népek' megfigyeléséből következtetnek, nesze neked egzakt természettudomány, de ez most mellékszál.)
De még idegesítőbb, a saját, nem annyira tudományos álláspontom szerint, hogy Cs. V. elfeledni tűnik az egészen közeli múltat is. A mostanihoz képest alig-alig globalizált kora 20. századi Magyarországon például meglehetősen sok szegény ember élt - Csányi és a monoki önkormányzat vajon őket is ingyenélőknek tartaná? Nem akart dolgozni a hárommillió koldus? Igaz, akkor még segély is jóval kevesebb volt, de akkor meg mért nem dolgozott a sok lusta dög? OK, én az államszocializmus idején jártam iskolába, ergo "kommunista" ideológiától volt terhelt minden, amit ott hallottam és olvastam, de elég József Attila élettörténetére gondolnom, és máris gyanakodva olvasom a professzor úrtól, hogy a 'segély nem jár', a gyerekek 'munkára szocializálódása' elengedhetetlen, stb.
Szomorú ez, na.
Cs V írásától független utolsó bekezdés:
Természetesen kényszeríthetünk mindenkit arra, hogy a létfenntartáshoz épp csak (nem) elegendő segélyért mások kutyáinak szarát szedje (felénk ez dívik közmunkaként, falun nyilván mást kell szedni), de ettől még nem lesz se több munkahely, se több foglalkoztatott. Legfeljebb a minimálbérért dolgozó, a fizetetlen túlórát elviselni kénytelen, de munkahellyel rendelkező és azt teljes joggal féltő emberek megnyugszanak, hogy van, akinek náluk is rosszabb.
Írt azonban a professzor úr mostanában olyan szöveget is, amiben a monoki önkormányzat "aki nem dolgozik ne is egyék" alapelven nyugvó ötletét hozsannázza .
Figyelemre méltó, ahogyan idealizálja a "kis közösségeket", azoknak árnyoldalairól említést sem téve. Mert hiszen elég sok történetet ismerünk, amikből olybá tűnik, hogy talán nem minden rászorulónak segítettek, akadtak éhenhalt öregek, elásott újszülöttek, stb, stb. Azaz a fantasztikus kisközösség leginkább az ép testű, többségi etnikumhoz/rasszhoz tartozó férfiaknak volt fantasztikus. Persze mondhatjuk, hogy ha írásos emlékünk van egy társadalomról, akkor az már nem is lehetett az ős-eredeti ideális közösség, ez esetben viszont honnan tudja Cs V és a szociobiológia más képviselői, hogy milyen volt az élet a 300 főnél kisebb közösségekben? (Más főemlősök és ún 'természeti népek' megfigyeléséből következtetnek, nesze neked egzakt természettudomány, de ez most mellékszál.)
De még idegesítőbb, a saját, nem annyira tudományos álláspontom szerint, hogy Cs. V. elfeledni tűnik az egészen közeli múltat is. A mostanihoz képest alig-alig globalizált kora 20. századi Magyarországon például meglehetősen sok szegény ember élt - Csányi és a monoki önkormányzat vajon őket is ingyenélőknek tartaná? Nem akart dolgozni a hárommillió koldus? Igaz, akkor még segély is jóval kevesebb volt, de akkor meg mért nem dolgozott a sok lusta dög? OK, én az államszocializmus idején jártam iskolába, ergo "kommunista" ideológiától volt terhelt minden, amit ott hallottam és olvastam, de elég József Attila élettörténetére gondolnom, és máris gyanakodva olvasom a professzor úrtól, hogy a 'segély nem jár', a gyerekek 'munkára szocializálódása' elengedhetetlen, stb.
Szomorú ez, na.
Cs V írásától független utolsó bekezdés:
Természetesen kényszeríthetünk mindenkit arra, hogy a létfenntartáshoz épp csak (nem) elegendő segélyért mások kutyáinak szarát szedje (felénk ez dívik közmunkaként, falun nyilván mást kell szedni), de ettől még nem lesz se több munkahely, se több foglalkoztatott. Legfeljebb a minimálbérért dolgozó, a fizetetlen túlórát elviselni kénytelen, de munkahellyel rendelkező és azt teljes joggal féltő emberek megnyugszanak, hogy van, akinek náluk is rosszabb.
Címkék: Emberi jog, Rasszizmus, Vérfarkas

0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzéseket előzetesen nem moderáljuk (megjelenésük után viszont esetenként igen: lásd moderálási alapelveinket). A megjelenés néhány percet vesz igénybe.
<< Főoldal