Olvasókör a vonaton - nincs tanulság
bejegyezte: vérfarkas
2 megjegyzés
Nagyon sok időt töltök vonatozással, amiben az az egyetlen jó, hogy nyugodtan olvashatok. Ma délután egy fiatal sráccal ültem egy fülkében, és áldott csöndben és békében olvastuk egymásra gyönyörűen rímelő könyveinket.
Az én kezemben Betty Friedan The Feminine Mystique ("A nagy mítosz a női nemről") című darabja volt, a srác pedig Csernus doktor könyvét, A NŐt olvasta elmélyülten.
A Feminine Mystique (1963) nem csak alapmű, hanem könnyen olvasható, szórakoztató darab is (legalábbis angolul), nem hiába volt Friedan újságíró is a pszichológusi végzettsége mellett.
Dr Csernus Imre pop pszichiáter alkotása (2007) viszont igen sajátos stílusban íródott: a közös képviselőnk levelei jutottak eszembe, miközben A NŐ első 100 oldalán átrágtam magam (egyelőre nem jutottam tovább). Véget nem érő, zavaros mondatok sorjáznak elképesztő központozással, és ugyan a lényeget félkövérrel kiemelték az olvasók kedviért, egyes szavakat csupa nagybetűvel szedtek, nehogy lankadjon a figyelem... Persze Csernus doktor sokkal több a trágár szót használ, mint a közös képviselőnk, így legalább néhol szórakoztató lett a szöveg.
Az egyik kedvenc részletem, rögtön a bevezetésből (ajánlom a korrektorblog figyelmébe):
"Tény, hogy a könyv elolvasása senkit sem fog jobb nővé tenni. Felejtsük ezt el. Hangsúlyozom: az elolvasása. Az elolvasás lehet, hogy felhívja az emberek figyelmét bizonyos dolgokra, folyamatokra, lehet az, aki elolvassa akár férfi, akár nő - vagy ha elkezdünk másként gondolkodni, akkor hímnemű és nőnemű (erről a differenciálásról, hogy miért gondolom így, kicsit később ejtek pár szót). Az elolvasás egy bizonyos információtöbbletet fog adni. De azzal már illik valamit kezdeni a gyakorlatban, az illető életében." (Dr Csernus, 8. oldal)
Az én kezemben Betty Friedan The Feminine Mystique ("A nagy mítosz a női nemről") című darabja volt, a srác pedig Csernus doktor könyvét, A NŐt olvasta elmélyülten.
A Feminine Mystique (1963) nem csak alapmű, hanem könnyen olvasható, szórakoztató darab is (legalábbis angolul), nem hiába volt Friedan újságíró is a pszichológusi végzettsége mellett.
Dr Csernus Imre pop pszichiáter alkotása (2007) viszont igen sajátos stílusban íródott: a közös képviselőnk levelei jutottak eszembe, miközben A NŐ első 100 oldalán átrágtam magam (egyelőre nem jutottam tovább). Véget nem érő, zavaros mondatok sorjáznak elképesztő központozással, és ugyan a lényeget félkövérrel kiemelték az olvasók kedviért, egyes szavakat csupa nagybetűvel szedtek, nehogy lankadjon a figyelem... Persze Csernus doktor sokkal több a trágár szót használ, mint a közös képviselőnk, így legalább néhol szórakoztató lett a szöveg.
Az egyik kedvenc részletem, rögtön a bevezetésből (ajánlom a korrektorblog figyelmébe):
"Tény, hogy a könyv elolvasása senkit sem fog jobb nővé tenni. Felejtsük ezt el. Hangsúlyozom: az elolvasása. Az elolvasás lehet, hogy felhívja az emberek figyelmét bizonyos dolgokra, folyamatokra, lehet az, aki elolvassa akár férfi, akár nő - vagy ha elkezdünk másként gondolkodni, akkor hímnemű és nőnemű (erről a differenciálásról, hogy miért gondolom így, kicsit később ejtek pár szót). Az elolvasás egy bizonyos információtöbbletet fog adni. De azzal már illik valamit kezdeni a gyakorlatban, az illető életében." (Dr Csernus, 8. oldal)
Címkék: Feminizmus, Könyv, Nők, Vérfarkas
2 megjegyzés:
... XD
Csernus doktor rejtélyes esete az általános iskolai fogalmazás-órával.
Bár tetszik az a - valószínűleg nem szándékos - gondolatmenet, hogy a könyv esetleg a férfi olvasókat is jobb nővé teheti. ;-)
Megjegyzés küldése
A megjegyzéseket előzetesen nem moderáljuk (megjelenésük után viszont esetenként igen: lásd moderálási alapelveinket). A megjelenés néhány percet vesz igénybe.
<< Főoldal