Interalia

The Rainbow Mission Foundation (the organizer of the annual LGBT festival) and PATENT (People Against Patriarchy – an NGO) intend to make a complaint against the police because of their actions during and before the festival. According to the organizers of the 15th LGBT festival, the police wanted to intimidate them.

Two weeks before the Pride March (which took place on 10th July), the police recommended to the organizers that the march should be shortened: it should stop at Oktogon and then turn back to Hősök tere. They explained that they would not have enough cordons because of the flood prevention going on in the country. “We hoped that the police would do everything they could to guarantee our security along this short route,” Sándor Steigler (organizer, Rainbow Mission Foundation) says.

When asked by a television channel, the police subsequently denied that they had referred to the flood prevention.

“We were constantly under pressure,” Steigler says. The police asked for 400 volunteers (which means two times as much as the law requires: 10%), but they still told, only two hours before the march, that they would not employ cordons at all. The police commisioner in charge soon modified this and told that they would use the cordons in case they would be needed. In the end, the side streets were defended by the use of cordons. When the march was getting close to the Oktogon, four “Hungarian fighters” appeared from nowhere, and stopped the pride truck. The police removed them but told the organizers that they would have to turn back before the Oktogon because of the extremists shouting at the end of the street.

According to Éva Simon, an expert on the right of assembly working for TASZ (Society for Human Rights), once the police and the organizers agreed upon a route, the police would have had to secure the whole of it against the extremists. The police has not given information on whether the counter-demonstration had been reported or not. In case it had been, the police should have had to designate a venue so that it would not disturb the pride march. In case it had not been reported, the police should have had to secure that the pride march reached its designated end.

Participants had other problems with the police, too. During the opening of the festival on 4th July, a young man was attacked and slapped in the face by a member of a group wearing right wing extremist badges. The incident happened very close to the main venue of the festival: the Művész movie theatre. The police asked to see the papers of the offended man. On the same evening, two gay men from Australia were also attacked. “One of them had his nose broken, and the police treated this as a case of physical injury, which is a grave mistake. Instead of investigating the case as a hate motivated crime, the police told the victims that they could file a private complaint. This is a case of mistaken qualification. Following the attacks against the pride march in 2008, the legislation widened the scope of violent attacks against communities and their members. This applies to the members of the LGBT community, too,” Éva Simon says. Balázs Dénes, the chair of TASZ adds: “We see that the police is usually reluctant to investigate cases of hate motivated incidents. This was the case in 2008 and 2009, too, in cases of attacks against participants of the pride march, but it is also typical when Roma people are attacked. The problem is that the police does not have a protocol for the investigation of such crimes, even though they require a special form of investigation. The victims of hate crimes are not treated proffessionally either.”

According to Steigler, it is not only a legal and procedural protocol that is missing. He thinks that members of the police should take part in special trainings on LGBT issues, so that they can learn how to treat victims in these cases. “We think that the police should be trained. This would help their work, too, so that they can really serve and defend communities.” According to Gábor Kuszing, a member of PATENT, the police should start by admitting their mistakes. “Otherwise there’s no sense in negotiating, as only public legal proceedings can bring about changes in the police,” he said. The police did not comment this either.

Source:
Mária Sánta: “Malfunction. The Police at the Budapest Pride.” In: Magyar Narancs, 2010. Nr. 31 (5 August), p. 15.

A Népszabadság felkért négy politikával foglalkozó értelmiségit Sólyom László teljesítményének értékelésére. Az értékelések nagyjából egybecsengenek, de persze ki-ki mást emel ki, főleg amikor kritizálja az elnök tevékenységét. Egyedül Halmai Gábor írt a leköszönő elnök homofób meg-nem-nyilatkozásáról:

"Alapvetően két feladata volt, az egyik a nemzet egységének megteremtése, a másik az állam demokratikus rendje feletti őrködés. Ami az első feladatot illeti, komoly kritikát érdemel. A romagyilkosságok idején túl későn szólalt meg, a melegfelvonulást ért erőszak ügyében pedig egyáltalán nem tartotta fontosnak, hogy kifejezze az együttérzését. Pedig egy köztársasági elnöknek valamennyi kisebbséget a védelmébe kell vennie."

Szerdán Vaugh Walker kaliforniai szövetségi bíró azt az ítéletet hozta, hogy a “Proposition 8”, vagyis az a kaliforniai népszavazási kezdeményezés, amely megtagadta a házasodás jogát az államban az azonos nemű pároktól, alkotmányellenes. A 136 oldalas döntés szövegének fontos része:

A Proposition 8 bármiféle rációt nélkülöző alapon deklarálja, hogy a melegek és a leszbikusok nem házasodhatnak.
A döntés ellen fellebbeznek, tehát az ügy még nem zárult le.

Kommentár-körkép, szemelvények:

Pandagon:

(Ez inkább általában a házasságról szól.)

A bíró döntésének sok részlete élvezetes olvasmány, de a legérdekesebb rész az, amikor Walker hangsúlyozza, hogy a házasság máris nagyon sokat változott – hogy azok a merev nemi szerepek, amelyekkel a házasság korlátozását indokolták a múltban, már nem élnek. Tudjuk, miről van szó: a férfiak már nem tulajdonosai a feleségüknek, mivel nem kell meghatározni, kinek a hibájából következik be a válás, ez az aktus is független a nemektől, a nők dolgozhatnak, a férfiak gyerekeket gondozhatnak, a nők jogi korlátozása a házasságban általában megszűnt. Mivel a házasfeleket a jog már nem különbözteti meg, nincs racionális oka, hogy különböző neműek legyenek.

Persze az elméletben egyenlő hetero házasság nem jelent valóban egyenlőségen alapuló kapcsolatot. Az igaz, hogy a házasság ma sokkal kevésbé elnyomó intézmény, mint régebben, de nézzünk szembe a tényekkel: a legtöbb edényt ezekben a háztartásokban nők mossák el. Az amerikai feleségek 90%-a enged a társadalmi nyomásnak és a férfiak egójának, és felveszi a férje nevét, és még több esetben viselik a gyerekek a férfi családnevét, mintha ők szülték volna őket.

*****

Mombian:

Idézet a bíró döntésének indokolásából:

“Semmi nem támasztja alá, hogy Kaliforniának érdekében áll az ellenkező nemű szülőket preferálni az azonos nemű szülőkkel szemben. Sőt, arra van bizonyíték, hogy a szülők neme irreleváns a gyermek fejlődése szempontjából. Ráadásul a Proposition 8-nak semmi köze a gyerekekhez, mivel egyszerűen tiltja az azonos nemű párok házasságát. Az azonos nemű pároknak lehet gyermekük, vagy örökbefogadhatnak. Ha ezt teszik, a kaliforniai törvények szerint azonos elbánásban részesülnek az ellenkező nemű szülőkkel.

A Proposition 8 bármiféle rációt nélkülöző alapon deklarálja, hogy a melegek és a leszbikusok nem házasodhatnak, és hogy az ellenkező nemű párok magasabb rendűek, mint az azonos nemű párok. Mivel Kalifornia államnak nem érdeke a melegek és leszbikusok elleni diszkrimináció, és mivel a Proposition 8 megakadályozza, hogy az állam teljesítse alkotmányos kötelezettségét, a házasság egyenlőségét, a bíróság kimondja, hogy a Proposition 8 alkotmányellenes.”

*****

New York Times:

A döntés túlmutat önmagán. Friss hangú és okosan megindokolt elutasítása az irracionális diszkrimináció minden formájának; egy sor úttörő döntés örököse, amelyek engedélyezték a rasszok közötti házasságot és dekriminalizálták az azonos nemű felnőttek közötti, beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolatot.

Az ügyben lesz fellebbezés, és valószínűleg a Legfelsőbb Bíróságig jut. Walker bíró véleménye erős jogi alapot jelent, amelyet nem könnyen támadhat meg egyik fellebbviteli bíróság sem.

Az ügyet két meleg pár indította el, azzal, hogy a Proposition 8, amelyet 2008-ban a szavazók 52%-a támogatott, hátrányosan megkülönbözteti őket, mivel tiltja az azonos neműek házasságát. A bíró elvetette azt az ideát, hogy a diszkrimináció megengedhető, ha a szavazók többsége egyetért vele; azt modta, hogy a népszavazás eredménye “irreleváns”, és egy 1943-as ügyet idézett, amely szerint “alapvető jogokról nem dönthet népszavazás”.

A Proposition 8-at támogatók tanúi a meghallgatások során nem tudtak előállni semmivel, ami azt bizonyítaná, hogy az azonos neműek házassága ártalmas a társadalomra vagy a házasság intézményére nézve.

Az azonos nemű párok éppen úgy képesek a sikeres házasságra és a gyermeknevelésre, mint a különböző nemű párok, mondta ki a bíró. Bár a gyermekvállalás nem szükségszerűen célja a házasságnak, az azonos nemű párok gyermekei számára előnyt jelent a házasság adta stabilitás, és előnyt jelent az állam és a társadalom számára is. Az élettársi kapcsolat kategóriája másodrendű státust jelent. Az ezzel járó diszkrimináció ártalmas a melegek és a leszbikusok számára. Ezek a ténymegállapítások nagyon fontosak lesznek majd az elkövetkező években, a fellebbviteli bíróságok eljárása során.

A bíró érvelésének egyik legerősebb része az, hogy a házasság hagyományos felfogásai már nem igazolhatják a megkülönböztetést, hiszen a nemi szerepek drámaian megváltoztak az ellenkező neműek házasságában az elmúlt évtizedekben. A házasság ma egyenlő emberek köteléke, és nincs ok ezt az egyenlőséget csak a heteroszexuális párok számára fenntartani. Az azonos nemű párok kizárása a házasság intézményéből “egy olyan kor termékeként él tovább, amelyben úgy látták, hogy a nemekre különböző szerep hárul a társadalomban és a házasságban,” írja. “Ez az idő elmúlt.”

A diszkrimináció indokolásához azt kellene bizonyítani, hogy az államnak érdeke az azonos neműek házasságának tiltása. De a per során senki nem állt elő ilyen racionális indokkal. A Proposition 8 igazi oka, írja, az a morális nézet, amely szerint “valami baj van az azonos nemű párokkal”, de ez nem megfelelő indok.

“A morális egyet nem értés önmagában” írja, és szavai történelmi jelentőséget nyerhetnek a jövőben, “nem elegendő ok arra, hogy megtagadják a melegek és a leszbikusok jogait.”

A pert indító párt többen kritizálták az azonos neműek házasságát támogatók közül, azt mondván, hogy túl hamar fordultak a szövetségi bíróságokhoz. Az igaz, hogy nincs rá garancia, hogy a jelenlegi Legfelsőbb Bíróság fenntartja Walker bíró ítéletét. De a bírói vélemény időnként a közvélemény formálója lehet.

Ahogyan az előző évtizedekben a rasszista diszkrimináció esetében történt, eljött az ideje, hogy a szövetségi bíróságok garantálják a teljes jogi egyenlőséget a melegek és leszbikusok számára.

Körülbelül másfél éve kezdtek megjelenni olyan cikkek (pl. Magyar Nemzet, 2009. febr. 16.), amelyek egy veszedelmes új ideológia terjedéséről számolnak be. Ez az „úgynevezett gender ideológia” az ezzel riogatók szerint azt fogja eredményezni, hogy összemosódnak a nemi határok, mindenki szabadon választhatja meg a nemét (akkor mit is választhat, ha összemosódtak?), és a végén mindenki identitászavaros és/vagy homoszexuális lesz, és kihal az emberiség, mármint Európában és Észak-Amerikában. Elkezdődött a morális pánikkeltés ezzel kapcsolatban, és ez most eljutott az oktatás-irányítás legfelsőbb szintjére is, úgyhogy talán megér egy gondolatkísérletet annak elképzelése, hogy vajon milyen gyermek-, illetve felnőtt-képe lehet az oktatási szektor vezetésének.

Először csak néhány alapfogalmat tisztáznék röviden:

Gender: Nem ideológia, hanem a társadalmi jelenségek elemzésében használatos kategória, melynek segítségével megvizsgálhatjuk, hogy egy adott társadalmi-kulturális-földrajzi-temporális meghatározottságban bizonyos jelenségek milyen hatással vannak a nőkre és férfiakra.

Gender mainstreaming: Európai uniós közpolitikai irányelv, amelynek nem a „nemek összemosása” (bármit is jelentsen ez) a célja, hanem annak vizsgálata és jobb megértése, hogy egyes közpolitikák milyen – adott esetben eltérő – hatással lehetnek nők és férfiak helyzetére, illetve ennek figyelembevétele a további közpolitikák megalkotásánál.

Nemi sztereotípiák: Általánosított, a teljes női és férfi populációra kivetített, vélt vagy valós tulajdonságok, amelyek látszólag igazolják a nemek közötti társadalmi egyenlőtlenségek létjogosultságát, és segítenek fenntartani ezeket.

Nemi szerepek: Nőknek illetve férfiaknak, többnyire sztereotípiák alapján tulajdonított, szerepek, amelyek előírják, hogy a férfiaknak és a nőknek egy adott társadalomban milyennek kell lenni, hogyan kell viselkedni, mit lehet és nem lehet csinálni. Nem összekeverendő (sokan összekeverik!) a szexuális irányultsággal, tehát hogy valaki milyen nemű személyekhez vonzódik érzelmileg-szexuálisan.

Az új oktatásirányítás most megváltoztatta az előző kormány által 2009-ben elfogadott óvodai nevelés alapelveinek azt a fél mondatát, hogy az óvodai nevelés „tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erősítését, elősegíti a nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos előítéletek lebontását.” Ehelyett az új alapelvekben az óvoda „nem ad helyet az előítéletek kibontakozásának sem társadalmi, sem nemi, sem egyéb értelemben.” (sic!) Hoffmann Rózsa szerint e változtatás azért szükséges, mert a korábbi fél mondattal „az úgynevezett gender-ideológia alapjait vetették volna meg (sic!), mely az egyenlőség jegyében értelmetlennek tartja a nemek megkülönböztetését (sic!)”, és azt sugallták volna, „hogy a nemi meghatározottság tudatosítása hiba lenne az óvodai nevelésben”, ami viszont „vitatható irányba befolyásolhatta volna a gyermekek erkölcsi, szellemi fejlődését (sic!).” Nyelvileg is lehetne elemezni ezt a változtatást, hogy a „nem ad helyet” mennyiben más, mint a „tudatosan kerüli”, vagy hogy vajon mit jelent az, hogy „sem társadalmi, sem nemi, sem egyéb értelemben” stb., de most maradjunk az oktatáspolitikánál, és koncentráljunk az indoklásra, hátha abból jobban érthető, mi is a lényege a változtatásnak.

Tehát tételezzük fel, hogy ez nem egy megalapozatlan, tudatlan, átgondolatlan ideológiai döntés volt, hanem van az új oktatásirányításnak egy koherens értékeken alapuló oktatáspolitikai elképzelése, aminek ez a változtatás része. Akkor hogy is nézne ki ez az oktatáspolitikai irányvonal, és milyen gyerekek, milyen állampolgárok felnevelése lenne a célja és víziója?

Ha jól értem, fontos a világosan definiált és élesen elkülönülő nemi szerepek átadása a gyerekeknek, ezek összemosódásának elkerülése. Tehát például a fára mászás, a motorozás, a főzőcskézés vagy a babázás nemi szerep, nem egyszerűen játék. És ha bármelyiket mindkét nemhez tartozó gyerekek csinálják, az az egyik nem erkölcsi és szellemi fejlődése számára hasznos, a másikéra káros, sőt, hosszú távon a különböző nemű gyerekek megkülönböztethetetlenségéhez, szoknyás kisfiúkhoz és nadrágos kislányokhoz vezet. Nadrágos kislányokhoz?!? Ajjaj, akkor már el is kezdődött…! Márpedig ha nem tudják majd ezek a gyerekek, hogy melyik nemhez tartoznak, hogyan fogják felnőtt korukban ellátni a nemzet fenntartásához szükséges, világosan definiált és élesen elkülönülő produktív funkcióikat? Hogyan fognak erkölcsileg és szellemileg helytállni? Arról nem is beszélve, hogyha nem fogják tudni, hogy fiúk-e vagy lányok, akkor bizonyára azt sem fogják tudni, hogy heteroszexuálisak-e vagy homoszexuálisak, és akkor hogyan fognak reprodukálódni? Márpedig ilyen zűrzavar nem engedhető meg, mikor fogy a nemzet és bedől a nyugdíjrendszer! Ha viszont jól megtanulják a világosan definiált és élesen elkülönülő nemi szerepeket, akkor hiba nem lehet, a babázó-főzőcskéző hajlamú kisfiúkat és fáramászó-motorozó hajlamú kislányokat is rá lehet nevelni, hogy a továbbiakban a tőlük elvárt játékokat játsszák. Felnőtt korukban ezek a gyerekek tudni fogják, mi a dolguk, hol a helyük, a lányok szülni fognak és főzni, a fiúk pedig... hát öööö... erdészek lesznek vagy motorversenyzők. A nők majd nem dolgoznak, hanem GYES-en lesznek folyamatosan, amíg tart a reproduktivitásuk, a férfiak pedig dolgoznak és eltartják majd nagy családjukat, de a gyerekeikkel természetesen nem fognak kapcsolatba kerülni, mert a fiúk nem babáznak. Mindenki tudni fogja, hogy a nemek között nincs se egyenlőség, se esélyegyenlőség, és ez így van rendjén, elvégre mindig is így volt. Néhány generációval később már senki nem fog emlékezni, milyen volt az, amikor a nők (ha nem is túl nagy számban) részt vettek a közéletben, a politikában, dolgozni jártak és szabadidejükben pl. hegyet másztak vagy bicikliztek. (A stratégia nemzetgazdasági vetületeibe már bele sem merek gondolni...)

És ha valóban komolyan vesszük ezt a képzetet, hogy a változtatás esetleg egy átfogó oktatáspolitikai koncepció része, akkor számolnunk kell a lehetőséggel, hogy további lépésekre is sor kerül, pl. az óvodások nemek szerinti elkülönítése és a lányok kizárólagosan óvónéni, a fiúk pedig óvóbácsi általi nevelése, az óvodai helyiségek kettéosztása fiú- és lány- részekre, a nemeknek megfelelő játékok vásárlására fordított összegek ellenőrzése aszerint, hogy arányos-e a beszerzés értéke az adott csoportba járó fiúk és lányok arányával. A homokozást úgy ahogy van, el fogják törölni, a papás-mamás játék betiltása még hatástanulmányokat igényel, mivel egyfelől fejleszti a helyes nemi szerepek elsajátítását, másfelől viszont köztudott, hogy túl korai szexuális érdeklődést válthat ki a gyerekekből, ami erkölcsi fejlődésük szempontjából problematikus.

De bármi is történjék, Hoffmann Rózsa mindenképpen sajnálhatja majd, hogy őt nem így nevelték, akkor most nem kéne államtitkárkodnia, hanem főzhetne-moshatna-gyereket nevelhetne-férjét szolgálhatná egész nap minden nap. Mert egy nőnek ez a dolga.

Ennek a szónak a jelentésével számos hazánkfia nincs tisztában. Ami történt: a kormány tavaly novemberben elfogadta az óvodai nevelés alapprogramjának módosítását, amely tartalmazta azt a kitételt, hogy az óvodának nem kellene erősítenie az elavult nemi sztereotípiákat. Az olyanokat, mint hogy a kislányok dolga a szépítkezés és a háztartási munka, a fiúk pedig harcolnak és irányítanak, sütni-főzni és babázni nem szerethetnek. Hogy ahhoz milyen agy kell, hogy ebből megszülessen az az elmélet, amely szerint a kormány meg akarta volna tiltani a nemek megkülönböztetését, meg hogy senki sem lehet többé heteroszexuális, és hogy ezt le is írják, és lapok kinyomtassák, az számomra felfoghatatlan. De hát ez van, itt ez történt. Pl. itt van ez a gyöngyszem. Nehéz elhinni, tényleg, de itt tartunk.

A Népszabadság cikke szerint az történt, hogy a sztereotípia szót sokan szerepnek értelmezték. Ez esetben tényleg nagy feladat áll az oktatási tárca előtt, mert nálunk a többdiplomás olvasók is súlyos szövegértelmezési gondokkal küzdenek, de hát ez nem a nemek kérdéskörébe tartozik.

A következő bejegyzésben egy hosszabb magyarázó okfejtést teszünk közzé egy oktatással foglalkozó genderkutatótól.

Pár hónapja megkértem egy régi ismerősömet, hogy mivel ő úgyis sok jobboldali / konzervatív lapot olvas, küldje át nekem a melegeket említő cikkeiket. (Egy kiadványban, illetve egy hosszabb cikkben szeretnénk majd összefoglalni a homofób nézeteket, és elemezni őket.) A fesztivál és a felvonulás kapcsán természetesen rengeteg írást küldött. Aki azt mondja, hogy ezek a rendezvények értelmetlenek, az gondolkodjon csak el: a cikkek száma, az LMBT emberekről való gondolkodás, a Magyarországra amúgy jellemző LMBT láthatatlanság és elhallgatás megtörése a fesztivál hetén önmagában nagy eredmény.

Kedves Olvasóink,
kisebb technikai nehézségek után immár tényleg újra indul az Inter Alia blog. Most már az RSS-linkünk is jó (több levelet is kaptunk róla, hogy nem volt az), tehát be az Inter Aliával a Feedreaderekbe!

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ma kihirdetett döntése ismét hangsúlyozza, hogy az azonos neműek párkapcsolata a családi élet kategóriájába tartozik.

Ma hirdette ki ítéletét az Emberi Jogok Európai Bírósága a P.B. és J.S. kontra Ausztria ügyben. Eszerint Ausztria megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményét azzal, hogy az azonos nemű párokat kirekesztette a közös biztosításból (ez csak együtt élő különböző nemű élettársaknak járt): a Bíróság ismét megerősítette, hogy az Egyezmény "családi élet" kategóriája vonatkozik az azonos nemű párok kapcsolatára is.

Ma hozta nyilvánosságra a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága döntését a Schalk és Kopf kontra Ausztria ügyben. A panaszosok annak megállapítását kérték, hogy az azonos neműek közti házasság tilalma az Emberi Jogok Európai Egyezményébe ütközik. Ez volt az első ilyen jellegű ügy a Bíróság előtt, és sokan elhibázottnak tartották a kérdés Bíróság elé vitelét most és ebben a formában, félve az elutasítás hosszútávú következményeitől. A Bíróság döntése: az államoknak nincs kötelezettsége a házasság megnyitására, vagyis a BÉK és házasság eltérő kezelése nem egyezményellenes.

Kedves Olvasók,

nyilván mindenki észrevette, hogy eléggé eltűntünk az éterben. Most viszont újra kezdjük a blogolást, újra gender-témájú és LMBT-releváns hírekkel és véleményekkel jelentkezünk. Időközben megváltozott a motorunk (reméljük, jobb a korábbinál), és az RSS-csatornánk is új lett.

Olvasókat, kommentírókat, olvasószerkesztőket és új írókat is szívesen látunk!